Bánja-e a székely? 17/2.Mi hull ki, mi marad meg az idő rostáján? Kápolnásfaluban mi tart meg?

2021. április 26., hétfő, Riport

Tervem, hogy körbejárjam a történelmi Udvarhelyszék településeit, amelyek jórészt a mai Hargita megye délnyugati részén helyezkednek el, illetve részben átnyúlnak Kovászna, Maros és Brassó megyébe is. Riportsorozatom egyik célja, hogy bemutassam Székelyföld különálló tájegységeit, áthajolva szomszédos közigazgatási területekhez tartozó kerítéseken, körülnézve ugyancsak székely településeken. Udvarhelyszék irányából Erdővidék felé közelítve vesszük szemügyre a falvak mai gazdasági és társadalmi helyzetét, a rejtett és megmutatkozó potenciált, a pillanatnyilag zajló folyamatokat és a közeljövőre vonatkozó terveket. Minden települést megvizsgálok az egyházközségek, a helyi vállalkozások szintjén, illetve a civil berkekben zajló közösségépítő munka szemszögéből is, külön figyelve arra, hogy rávilágítsak a szellemi és az épített örökségre.

  • Mintha fölösleges lenne a régi. A szerző felvétele
    Mintha fölösleges lenne a régi. A szerző felvétele

A hatvanas évek közepétől érződött Kápolnásfaluban komolyabb változás, amikor fejleszteni kezdték a szentegyházi vasüzemet. Állandó munkahelyet és jó fizetést kínált az ipar. „Még édesapám is beállt ötvenévesen portásnak, anélkül, hogy feladta volna a gazdaságát. Ez a jelenség tömegeket érintett itt,  később lehetővé vált a Csíkba és az Udvarhely irányába való ingázás is, és egyre többen éltek kétlaki életet. Mivel anyagilag már megengedhették maguknak, elkezdtek városi minták alapján építkezni, illetve felújítani. Így lett ikerablakos a mi házunk is. Általánossá vált a cserépfedél, a csűrökön itt-ott megjelent az eternit. Hogyha két-három generációval korábban viszonylag egészségesen illeszthető mintákat és formákat hoztak eleink haza a szászoktól – ezt egyébként nyugodt szívvel elmondhatjuk, hiszen nemcsak a deszka végett voltak kapcsolatban, hanem bizonyos idénymunkák kapcsán is, kaszálni, aratni messzi vidékekre eljártak a felmenőink –, a tanulékonyság a szocializmus idején is fennmaradt. Csakhogy másfajta élmények, másmilyen hatások érték őket. Egyéb élményeket cipeltek haza” – folytatta a visszaemlékezést Lőrincz György író, felmutatva a saját életpályáján keresztül jelentkező tényezőket, amelyek a faluképen is tükröződnek.

 

Falukép, jövőkép

Hogyha vetünk egy pillantást a helyi statisztikákra, akkor nyilvánvalóan látszik egy csökkenési tendencia az állattenyésztés terén: 2016-ban 1171, 2017-ben 1302, 2018-ban 1424, 2019-ben 1158, 2020-ban 1034 szarvasmarhát tartottak, ugyanebben az időszakban 1645-ről 1405-re apadt a juhok, 256-ról 239-re a lovak száma. A polgármesteri hivatal munkatársai szerint megfigyelhető az is, hogy visszaesőben a kisgazdaságok száma. Vannak olyan családok, amelyek teljesen abbahagyják a mezőgazdasági tevékenységet, mások pedig fejlesztenek, földeket bérelnek vagy vásárolnak, szakosodnak valamilyen irányban, gyarapítják az állatállományukat. Főként növendék és tejelő szarvasmarhákat, juhokat tenyésztenek, hogy kihasználhassák a helyi adottságokat és a támogatási rendszereket. Egyre magasabb szintű a gépesítés, ami azt jelzi, hogy kevesebb emberi munkaerőre van szükség; 21 családi gazdaságban van tíznél nagyobb szarvasmarha-állomány, 15 család működtet farmgazdaságot, amelyek összesen mindössze húsz állandó alkalmazottat foglalkoztatnak.

Egy igen jelentős munkavállalói réteg ingázik: Szentegyházára 15, Csíkszeredába 5, Székelyudvarhelyre 101 fő. A külföldön dolgozók száma is jelentős, bár a járvány miatt pillanatnyilag csökkent: 2015-ben 125, 2016-ban 118, 2017-ben 122, 2018-ban 107, 2019-ben 100, 2020-ban 94 huzamosan vagy időszakosan más országban munkát vállaló személyt tartottak nyilván. (Ezeket az adatokat 2020. szeptember 10-én frissítettük legutóbb.)

Azt gondolhatná a kívülálló, hogy a turizmus, a fizetővendéglátás formái felerősödtek az utóbbi évtizedekben, de ezek nem úgy alakultak, ahogyan elvárható lett volna. Kápolnásfalu közbirtokossága 1124,45 hektár erdővel, 1143,12 hektár legelővel rendelkezik, ide tartozik a Madarasi-Hargita, amely szimbólum jellege és közismertsége miatt akár helyi bevételforrássá is válhatott volna, de turisztikai szempontból ezt a helyiek nem aknázzák ki. Napjainkban mindössze öt családi vállalkozás foglalkozik idegenforgalommal, összesen öt alkalmazottal. Ami viszont számottevő: hat magánvállalat tevékenykedik a fakitermelés és -feldolgozás területén, összesen 50 főt foglalkoztatva. Hogyha a továbbtanulási hajlandóságot nézzük, akkor kiderül, hogy mind a közép-, mind a felsőoktatási szinteken kedveltek a faipari szakmák a fiatalok körében. Érdekes adalék: meghaladja a háromszázat azoknak a háztartásoknak a száma, amelyekbe háromfázisú ipari áramot köttettek. Ha nem is minden esetben, de feltételezhető, hogy kis családi műhelyek létesültek, amelyekben ma is deszkát vagy valamilyen más fűrészárut készítenek.

A népesség egyébként enyhén gyarapodik: 1910-ben 1877, 1941-ben 2140, 1977-ben 2131, 1992-ben 2120, napjainkban 2162 lakos van, amiből – saját számítás szerint – 21,8 százalék a 0 és 19 év közöttiek aránya, ami magasabb a székelyföldi (20,8 százalék) és az országos átlagnál (21,4 százalék). Az is lényeges, hogy napjainkban heterogén a település lakossága. Nem mondható el, ami korábban még általános volt, hogy viszonylag zárt közösséggel van itt dolgunk, amelyet a szocialista iparosítás sem volt képes teljesen megbontani, hiszen az ipari munka, az azzal járó rendszeres bérezés, az ingázásos életforma szétszervezte ugyan a falu hagyományos településképét, az „esztétikai küllemet”, de a közösséget magát a saját struktúráiban megerősítette. Sepsiszéki Nagy Balázs, amikor húsz évvel ezelőtt barangolókönyvéhez (Székelyföld falvai a huszadik század végén. I–III., Nap Kiadó, Budapest, 2003) gyűjtötte az adatokat, már látta és felismerte ezeket a folyamatokat, viszont nem mélyült el a részletekben, csupán látleletet készített.

Mivel a község lakossága viszonylag fiatal, örvendetesen sok a családalapító, a felnőtti életpályát most kezdő házaspár, sok a gyermek – az iskolát teljesen modernizálták, új napközi otthon és óvoda áll rendelkezésre –, de a vállalkozók és az aktívan dolgozók igen széles spektrumot kénytelenek átfogni, úgyhogy ma már nem jelenthető ki, hogy a kápolnásiak főleg mezőgazdasággal és famegmunkálással foglalkoznak.

 

Létezik-e helyhez igazítható építkezési ízlés?

Hogyha a levitézlett szocializmus ízlésvilága ikerablakok, vakolatdíszek, vaskapuk formájában jelentkezett, „renoválta” a település arculatát, akkor napjaink építészeti divatjáról, építkezési szokásairól elmondható, hogy a legkülönbözőbb európai és tengeren túli mintákkal kacérkodik, amelyeket a kereskedelemben fellelhető anyagok révén, „tájidegen” tervezőszoftverek segítségével valósít meg.

Az utóbbi hét évben 28 új ház építését engedélyezték, ugyanakkor kérelmeztek, bejelentettek 34 felújítást – ez nagyjából a belterületen levő háztartások egytizede –, de ezen túl feltételezhető, hogy számos esetben végeztek külső burkolást, festést, tetőcserét, kapu- és kerítésjavítást, amelyekre nem kértek jóváhagyást a tulajdonosok.

A közterületre néző homlokzat, mint ahogyan a kerítések, azok színvilága, anyaga, külleme együttesen alkotják egy-egy település arculatát. Ez pedig közös tulajdon. Úgy kellene mindehhez hozzárendelni a magunkét, hogy azzal ne sértsük az „élményt” és konstruktív módon járuljunk hozzá a korszerű falukép létrehozásához. Azt csak gyanítjuk, feltételezzük, hogy milyen. Saját falujuk arcát pillanatnyilag a kápolnásiak sem látják. Jó lenne, ha a modernizációs láz idején is érzékelnék, ha képesek lennénk, illetve képesek lennének a plasztikus, a térbeli és valóban nekünk való formák megteremtésére.

Simó Márton

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint mi lenne a helyes medve-ügyben?






eredmények
szavazatok száma 684
szavazógép
2021-04-26: Sport - :

Egy diadalra az idei döntőtől (Női kosárlabda, Nemzeti Liga)

A Brassói Olimpia elleni harmadik elődöntőbeli mérkőzésre készül a Sepsi-SIC csapata, amely ma 16 órától a Cenk alatti városbéli D. P. Colibasi Sportcsarnokban lép pályára. A zöld-fehérek összesítésben 2–0-ra vezetik a brassóiak elleni párharcot, és már csak egy győzelemre vannak hatodik bajnoki döntőjüktől.
2021-04-26: Belföld - :

Kisebbségvédelmi egyezmény Ukrajnával

A Romániában élő ukrán, illetve az Ukrajnában élő román kisebbség jogaira vonatkozó átfogó egyezmény kidolgozásáról állapodott meg pénteken Bogdan Aurescu román és Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter Bukarestben.