A csicsóka őshazája Észak-Amerika, az indiánok már a földrész felfedezés előtt is termesztették. Bár számos előnyös élettani hatása van, mégis kevesen vásárolják, de kevesen termesztik is.
A csicsóka (Helianthus tuberosus) gumós évelő gyógynövény. Közeli rokonságban áll a napraforgóval. Tavasszal akár össze is lehet őket téveszteni, de később már nem, mert a csicsóka sárga virágai a napraforgóéhoz képest kicsinyek, és jóval később, augusztus elején nyílnak. A növény szára (azonos talajviszonyok között), a napraforgóénál vékonyabb, és magasabb, akár három méter magasra is megnő. Magot a csicsóka virága nem érlel, ezért a gumók elültetésével szaporítják.
Gumói, amelyek megvastagodott szárképletek, nem közvetlenül a tövön, hanem 5—20 cm hosszú gyökérrészen találhatók, ezért nagyobb területen helyezkednek el. Ez az oka, hogy nehéz valamennyi gumót felszedni a fészekből! Héjuk lehet fehér vagy sárga, de leggyakrabban olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük ripacsos, barázdált, összetett, nehezen tisztítható.
A csicsóka a nyirkos, üde talajokat kedveli, ahol a talajvíz szintje fél méternél mélyebben van, de a leggyengébb talajokon is megél. Megterem a sekély termőrétegű, kötött, sőt, a futóhomok talajú területeken is. Hektáronként 3—3,5 mázsa vetőgumó szükséges. Tavaszra megfogasolják, vagy egyszer-kétszer megkapálják. Ha már több év óta van egy helyen, célszerű megtrágyázni. Gumója fagyálló, ezért ősszel nem szedik ki, hanem egyszerre csak annyit, amennyi a pillanatnyi felhasználásra elégséges. A szárát ősszel levágják és feletetik. Hektáronként 40—80 mázsa gumótermést hoz. Éghajlat és talaj iránt csekély igényű. Az egyszer elvetett csicsóka szinte kiirthatatlan, ezért vetésforgón kívül termelik.
Legfontosabb jellemzője, hogy minden más hasonló növénynél több inulint tartalmaz, amely prebiotikus tulajdonságú, nehezen emészthető, vízben oldódó rostanyag. Az inulin úgynevezett poliszacharid, azaz összetett cukor, amely édes íze ellenére eltér a cukortól, mivel sem a szájban, sem a tápcsatorna más szakaszán nem termelődik olyan enzim, amely bontaná. Egyedül a vastagbél baktériuma kezdi el lebontani. A burgonyával szemben az az előnye, hogy inulintartalma csaknem teljes egészében fruktózzá alakul, amelynek napi 30—80 grammját a szervezet inzulin nélkül is képes hasznosítani. A bél baktériumflórájának kedvező befolyásolásával vércukorszint-csökkentő hatású, mivel egyenletessé teszi a szénhidrátok lebontását és felszívódását. Energiatartalma tíz dekában 30—73 kalória. Vitaminokban, ugyanakkor szénhidrátokban is gazdag.
A kissé dudoros felületű, viszonylag nehezen tisztítható gumókból főzelék, leves, köret készíthető, de kevésbé hagyományos módon is fel lehet használni. Felfújt, rakott és töltött étel, sőt, saláta is készíthető belőle. Kellemes, kissé a mogyoróra emlékeztető ízét őrölt köménnyel, fehér borssal, csipetnyi sóval, mézzel, tejszínnel és vagdalt dióval lehet kiemelni. Az édesiparban tápszerek, étrend-kiegészítők és pótkávé készítéséhez is használják. Vásárolja a szeszipar is.