Általános értelemben eutanáziának (görög szó összetételéből: eu = jó, thanatos = halál) nevezik az életet fenntartó orvosi eszközök igénybevételének megszüntetését, illetve azokat a beavatkozásokat, amelyek az életük végéhez közeledő emberek szenvedéseit hivatottak rövidíteni, éspedig az érintettek beleegyezésével.
A Romániai Református Egyház tanítása szerint, mivel az ember Isten teremtménye, ő szabja meg életének kezdetét és végét. Ezért az ember nem rendelkezhet életének sem a kezdete, sem a vége felől. Ugyanakkor az élet elvétele Isten akarata elleni cselekedet, ebből pedig az következik, hogy az emberi élettel szemben semmi sem követhető el, ami ellentmond a Ne ölj! parancsolatnak. Noha a „kegyes halált” sokféleképpen gyakorolják, ennek három fő módozatát mindenképpen meg kell különböztetnünk: aktív eutanázia, passzív eutanázia és az életet fenntartó orvosi eszközök kikapcsolása.
Aktív eutanáziának nevezünk minden olyan külső beavatkozást, mely a szenvedések megszüntetése érdekében a beteg halálát idézi elő (pl. „altató” injekció beadása). A Szentírás tanítása alapján az aktív eutanázia olyan formáit, mely közvetlen, cselekvő módon a beteg halálához vezet, nem fogadhatjuk el.
Passzív eutanáziának tekinthető az, amikor a beteg visszautasítja az életmentő orvosi beavatkozásokat, illetve az életet fenntartó orvosi készülékeket. Ebben az értelemben a 20. század előtt a legtöbb olyan halál, amelyet ma passzív eutanáziának tekinthetünk, természetes halál volt, hiszen nem léteztek azok az eszközök, készülékek, amelyekkel a beteget ma akár évtizedekig is életben lehet tartani. Éppen ezért a passzív eutanáziát nem utasítjuk el, hanem a természetes halál vállalásának emberi és keresztyén jogaként értelmezzük, mely szerint a keresztyén ember az Isten által számára rendelt időben az ő felséges színe elé kívánkozik.
Az életet fenntartó orvosi eszközök kikapcsolása nem az első, hanem a második emberi beavatkozás. Az első beavatkozás ugyanis az, amikor a beteget – aki enélkül nem maradna életben – orvosi eszközök segítségével művileg életben tartják. Amikor ez az életben tartás reménytelenné vagy értelmetlenné válik, akkor következik be a második beavatkozás: az életet fenntartó készülékek kikapcsolása. Az életet fenntartó orvosi eszközök kikapcsolása esetén a kezelőorvosoknak református egyházunk azt tanácsolja, hogy mindaddig tartsák életben a beteget, amíg egyértelműen úgy látják: nem a szenvedéseit, hanem az életét hosszabbítják meg. Az életfunkciókat fenntartó készülékek kikapcsolásáról, illetve a kezelés megszüntetéséről Isten segítségéért imádkozva döntsenek. Az anyaszentegyház kötelessége, hogy az ily módon meghozott döntés után is segítsen az érintettek szenvedésének és fájdalmának terhét hordozni.
A Romániai Református Egyház Zsinatának bioetikai kérdésekkel kapcsolatos tanítása
(összefoglalás)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
