KOVÁCS GÉZA, Ozsdola. A Háromszék április 21-i számában újabb cikkek olvashatók medvekérdésről. Nem tudom, egyáltalán érdemes-e a sajtóban helyet kérni a téma, a pró és kontra álláspontok tömkelegében.
A szabad véleménynyilvánítás okán, nagyon leegyszerűsítve mégis elmondom: úgy gondolom, a vad védelme, a fajfenntartás biztosítása, maga a vadgazdálkodás, az ehhez fűződő gondok, problémák megoldása elsősorban az erre hivatott ágazat feladata kellene hogy legyen, a törvényes előírások betartásával. De minden elveszítette a hitelességét. Ha ebben az irányban haladunk tovább, a szakszerűtlen intézkedések fő vesztesei a vadgazdálkodással megbízott társaságok lesznek, ennek következtében pedig a gondozás és védelem nélkül maradt vadállomány. A medvéket egyébként nem etetjük, esznek ők...
N. N., Sepsiszentgyörgy. A hosszú tavaszi vakáció idején 81 éves dédnagymamája vigyázott a hétéves unokámra, mert mindenki másnak dolgoznia kellett a családban. Nem volt ez egyszerű senkinek, és az időjárás sem nagyon segített, a legtöbbet a négy fal között ültek. Épp ezért bánt, hogy amikor egyszer kisütött a nap, kimentek a (László Ferenc utcai) tömbház elé, és a kislány néhány virágot rajzolt a járdára, a szomszédok rögtön szóvá tették, hogy ezt nem kellett volna. Hát a járda tudtommal közterület, rongálás pedig nem történt. Illetve mégis: a dorgálást értetlenül hallgató gyermeki lélekben. Megértem, hogy a járvány mindenkinek megnehezítette az életét, de azt hiszem, hogy egy kevés egymás iránti jóindulattal mindent könnyebb lenne elviselni...
G. PÉTER, Sepsiszentgyörgy. Az idő felmelegedésével egyre több kerékpáros jelenik meg a városban, ami nagyon örvendetes, csak az a kár, hogy nem mindenki ismeri a közlekedési szabályokat, aki nyeregbe pattan. Most egyre hívnám fel a figyelmet: a biciklin levő személynek a járművekre vonatkozó előírásokat kell betartania, tehát nem hajthat át a zebrán, hanem le kell szállnia, és át kell tolnia maga mellett a biciklit a gyalogátjárón. Utána aztán ismét felülhet és tekerhet tovább.
