Irodalmárnak készülődésem tudatosan választott kedvence a 19. századi francia és a hasonlóképpen gazdag orosz regény és novella volt. Osztálytársaim és tanáraim nem értették a természettudományokat választott Attilát, amikor végig középiskolás koromban csak irodalmárként képzeltem el leendő tanári pályámat. Aki – baráti körömből – mégis magyarázatra várt, annak röviden elmondtam, hogy én nem csak tanár, hanem alkotó is lennék, de a „szocialista realizmus” gyűjtőkarámjában nem lelném helyemet.
George Sand (1804–1876) Consuelóját olvastam el számos prózájából, inkább a „férfias nő” iránti kíváncsiságom és a 19. század prózairodalmában kivívott híre-neve kapott meg. De természetesen a század művészeivel való irodalmi és magánkapcsolata is érdekesnek tűnt. Dudevant bárótól elválik és Chopinnel kerül bizalmas viszonyba (1837), a két művész „húzd meg, ereszd meg” kapcsolata jó tíz évet kitartott. Olvassunk és jegyezzük ki a Consuelóból az alábbiakat:
„A szerelem, ha parányi is, túlteszi magát az aggályokon, de a barátság gondolkodik.”
„Egy szerelmen aratott győzelem erőt ad minden további győzelemnek.”
A két idézet összefügg, mivel azok a nők, akik nem ajánlhatják fel partnerüknek „csak a barátságot”, sokszor a közelebbi megismerésen túl számításba veszik egy barátság akár hasznos voltát, és nem utasítják el a férfi közeledését. Hogy ezt győzelemnek tekinti a nő? Lehet. Azzal, hogy ezt a győzelmet minden más jellegű döntéshez kapcsolja, akár hihető is, mivel egy kapcsolata, ha egyre közelebbivé válik, a két nem képviselői között igen rövid úton elfogadást vagy elutasítást feltételez. A megőrzést, de nem a lelki-testi közeledést választó nők „baráti tartalékba” helyezik a reménykedő férfit.
Mert íme, szintén George Sandtól: „Kétségbeesünk, amikor elvesztünk egy szeretett lényt, gyakran titkolt önszeretetünkből fakad, meg gyávaságból, hogy most olyan feladatokkal kell szembenézni, amelyeket az ő távozása okozott.”
George Sand, azaz Amandine Aurore Dupin 72 évesen nohant-i birtokán hal meg. Önéletrajzában (Histoire de ma vie; 1855) megjelennek kötöttebb vagy felületesebb kapcsolatai Liszt Ferenccel, Alfred de Musset-vel és számos jeles művésszel a polgári Franciaország izgalmas századában.
