Köpec, a mártírfalu

2021. június 4., péntek, Faluvilág

Olvasóink bizonyára jól ismerik a baj van Köpecen szólást, melynek eredtéről több feltevés született az évek során. Talán nem árthat felidézni azokat a történelmi eseményeket, amelyeket e széles körben ismert mondás eredetéhez kapcsolnak különféle kutatók.

  • A faluháza. Albert Levente felvétele
    A faluháza. Albert Levente felvétele

Negyvennyolc véres decembere

Az egykori faluháza, a mai kultúrotthon előtt áll az az obeliszk, amely Köpec 1948-as pusztulásának emlékét őrzi, néhai baróti Prázsmári István kő- és versfaragó műve 1901-ből.

A történet szerint Heydte császári százados a Kányás-mezői véres ütközet után 1848. december 9-én hadisarcot rótt ki Köpecre, és megígérte, ha azt megkapja, senkinek sem esik bántódása. A bíró a sarcot megadta, mégis, amikor a falu népe nyugovóra tért, az osztrák dragonyosok és a velük tartó szász és ágostonfalvi népfelkelők egyszerre több helyen felgyújtották a falut, és a pánikba esett lakosság soraiból a lehető legnagyobb kegyetlenséggel, nem nézve sem asszonyt, sem gyermeket, 51 személyt legyilkoltak – írta be az egyház halottas anyakönyvébe Zsigmond Ferenc, az akkori pap. A mészárlás következtében 106 gyermek maradt árván.

„A férfit hozzákötözték a fához, a feleségnek meg egy tálat nyomtak a kezébe, odaállították, hogy fogja fel a férjeura csorgó vérét” – írta visszaemlékezései­ben néhai baróti Balázs Béla. „A nőknek levágták az emlőjét. Ágakból font kerítések töviseivel szurkálták tele az áldozatok körmét. Akik tehették, télvíz idején elbujdostak a közeli Szénégető nevű erdőbe, mások pedig a tűz lángjánál, hozzátartozójuk halotti teteme mellett sírtak.” Ehhez és ehhez hasonló történeket lehetett hallani a még élőktől 1960 táján is, amikor a bányavállalat alkalmazottja lettem. A halottakat a hozzátartozók a kertekbe elföldelték, s az új lelkész azokat – egyenként, ahogy szokás – három hónap alatt temette el.

Egy kétségbeesett lovas futár vitte azonnal a veszedelem hírét Barótra. „Baj van Köpecen” – mondta, és azonnal összeesett. „Heydte báró! Czímeredbe / belevésve legyen, / Mint tartád meg adott szavad / a szegény Köpecen” – írta Köpecz 1848–1901 című versében a kőfaragó és versíró Prázsmári István. A tragédiát megelőző napon a harcban elesett áldozatokat tömegsírba temették, melyet egy emlékkopja jelöl a Keresztúttól Köpec felé tartó műút mellett.

 

A Géza-bánya bejárata

 

Más baj is volt Köpecen

Okozhatott bajt a faluban az 1660-as ún. Csemeréti csatavesztés is, amikor a Barcsay Ákos kegyetlen adópolitikája ellen fellázadt háromszéki székelyeken bosszút állt Barcsay Gáspár. Az ütközetre a Köpec közelében levő Csemeréten került sor. Százaknak levágott fülkagylójával és orrával ment a kocsi a fejedelemhez Nagyváradra, a baj van Köpecen vészhírt pedig – egyes feltételezők szerint – vihette-terjeszthette tovább a megrémült nép.

Szabó T. Attila nyelvész az 1743. évi december 2-i „köpeci rebellióhoz” kapcsolja e szólásmondást, amikor Miklósvárszék falvai szervezett módon fellázadtak és tiltakoztak az akkori adókivetések ellen. Orbán Balázs Köpecen jártakor egy akkoriban közszájon forgó sikertelen leánykéréshez kapcsolta szólásmondásunkat.
Köpeci ember, akinek vagyonkájára árverést tűztek ki, a szájhagyomány szerint azonnal sürgönyözött Ferenc József királynak Bécsbe: „Baj van Köpecen! Jöjjön azonnal. Kocsi várja az állomáson” – olvashatjuk O. Nagy Gábor Mi fán terem? című, a magyar szólásmondások eredetével foglalkozó kötetében.

Idősebb köpeci bányanyugdíjast a napokban mi is megkérdeztünk a szólásmondás eredete felől. „Régebb, de például tavaly is árvíz pusztított a faluban, az nem elég baj, de ennyi erővel a sorozatos bányakatasztrófákra is el lehetne mondani, hogy baj van Köpecen. 1951-ben hat köpeci bányász halt meg a Géza-bányában, amikor víz tört be egy közeli felhagyott tárnából, nézze ’sze meg, egy szál virág sincs sírjukon, kezdünk mindent elfelejteni?”

 

Baróton igazítják

A még erőben levő köpeci férfinépség és családjaik egy része a bányák bezárása után felvette a régi életformát: kert- és földművelést, állattenyésztést. Nincs értelme siratni a múltat – mondták, él és élni akar a falu.

Hosszú készülődés után megszületett a terv a baróti önkormányzatnál Köpec és a vele szomszédos Miklósvár közművesítéséről, immár a megvalósíthatósági tanulmány szakaszában járnak. Köpec mellékutcáinak kavicsozására is ígéretet kaptak, felújítják a Bánya utcát – tudtuk meg Bíró Béla falufelelőstől.

Még a humor is él a maiak száján, a baj van Köpecen szólásmondáshoz gyakran hozzáteszik: s Baróton igazítják! Köpec ugyanis 1968 óta Barót közigazgatása alá tartozik.

 

Emlékhely a templom

Köpec nevét 1459-ből említik írásban, 1567-ben 46 kapuja volt. Templomnak itt már a XIII. században lennie kellett, ugyanis az 1928-as renoválások és bővítések alkalmával a Szent László-legendát megörökítő freskó maradványaira leltek, amely a déli portikusz építésekor semmisült meg. A kőfallal kerített épületet a reformáció után egy ideig a reformátusok és az unitáriusok közösen használták. Mai formáját sokszoros bővítés és alakítás során kapta. Virágmintás kazettás mennyezete 1767-ből való és Asztalos József munkája.

A portikusz kazettáit Keöpeczi Sebestyén József (1878–1964) heraldikus készítette, s azok a helybeli katonacsaládok címereit ábrázolják (1926). A jeles grafikus 1919 és 1940 között élt Köpecen, személyéről és címereiről Szekeres Attila István, lapunk munkatársa kötetet jelentetett meg. Keöpeczitől származnak a karzatelő fejedelmi címerei is – Bethlen Gábor, Bocskai István, Báthori István, II. Rákóczi Ferenc, Kemény János, Apafi Mihály és a Székely nemzet –, valamint háttérben a hamvaiból feltámadó főnixmadár képe. Nagy Lajos egykori magyar kir. pénzügyi számtanácsos volt, aki szállást biztosított 1919-ben a brassói fellegvárból kényszerlakhelyre kötelezett Keöpeczi Sebestyén József volt székely hadosztálybeli tisztnek, címerfestőnek, és támogatta művészi tevékenységében.

A templom különálló harangtornya a kőkerítés déli részén áll. Amennyire zaklatott volt a falu élete, éppen annyira változatos harangjainak története is. Egy harangját elrekvirálta a hadvezetőség a második világ­égés előtt, de nem öntötték be, sok év múlva került haza a Balaton menti Alsóörsről.

 

 

Itt születtek, ide kötődnek

Igazi emlékhely a köpeci temető is. Ide telepítette középajtai Benkő József, a neves füvész-pap köpeci éveinek idején az ecetfát (Rhus typhina), melynek néhány késői sarját jelenleg is látni lehet a temető műút felőli szélén. Itteni papsága idején (1793–1799) írta meg erről a bőr cserzésére alkalmas, hasznos fáról szóló egyetlen, a bécsi udvar által is anyagilag jutalmazott könyvét.

Köpeci születésű neve után Köpeci Mihály (XVII. sz.) Apafi Mihály fejedelem udvari orvosa, aki amatőr csillagász és író is volt, és Köpeczi Bálint (sz. 1631) református pap, a sárospataki kollégium tanára, egyháztörténeti író. Köpeczi Bocz József (sz. 1862) feltalálót, tanárt, írót Kézdivásárhely rendőrkapitányaként tartjuk nyilván, a magyar aviatika méltatlanul elfelejtett úttörője.

Hoffmann Géza (1871–1940) bányamérnök az Erdővidéki Bányaegylet Rt. mérnök-igazgatója volt 1895 és 1912 között, író és szerkesztő, a Baróton megjelenő Erdővidék hetilap munkatársa. Az általa szerkesztett Székelyföld kincsei ipartörténeti füzet két kiadást ért meg (Sepsiszentgyörgy, 1901; Barót, 1909). A selmecbányai bányászakadémiát végzett Hoffmann Gézának meghatározó szerepe volt Erdővidék közművelődési életében, oldalági felmenőként kapcsolódott a sepsiszentgyörgyi-kovásznai Gazda családhoz.

Köpec szülötte volt Kamenitzky Etelka (1875–1958), írói nevén Ádám Éva, író, szerkesztő és tanár. Hadak útján (Az Olt partjától a Piaveig) című hadi riportkötetében (Budapest, é. n.) az első világháborúban szülőföldjére bevonuló román csapatok kegyetlenségeiről, pusztításairól, a galíciai és olasz fronton harcoló magyar katonák sorsáról számol be. Utóbb a Szegeden megjelenő Hargitaváralja folyóirat szerkesztője volt. Köpeci szülőháza ma is áll a falu északi szélén (369. sz.), emléktábla azonban nem jelöli. Az írónő síremlékét magam kerestem fel a Fejér megyei Kulcson. Kaczander Kálmán barátommal együtt kitakarítottuk, sírfeliratát újrafestettük. Említett Hoffmann Géza hozta át édesapját, Kamenitzky Árpádot felőrnek Köpecre a borszéki linitbányától, így került Etelka Köpecre.

Benedek Árpád (1900–1973) református kántortanító, karnagy volt, sírját faragott kopja jelöli a temetőben. Itt nyugszik Gáspár József (1899–1989) néptanító, helytörténész, akivel közös Köpec monográfiánk kiadatlan maradt: alulírott 1974-ben Sepsiszentgyörgyre távozott, Gáspár tanító úr Bukarestben lakó lányához költözött. Unokája, Vajda Botond pótolta kettőnk mulasztását, nagyapja kéziratait sokszorosította és beköttette Köpec története címmel (Bukarest, 2011).

Köpec szülötte volt Gúzs Imre (1936–2013) író, újságíró. Középiskoláit Brassóban és a Székely Mikó Kollégiumban végezte, majd 1958-ban a Bolyai Tudományegyetemen történelemtanári oklevelet szerzett. Pályáját Nagybányán és Szatmáron folytatta, ahol a Bányavidéki Fáklya (1963–66) és a Szatmári Hírlap (1968–74) művelődési rovatát vezette. Az 1989-es romániai forradalom után a Szatmári Friss Újság főmunkatársa és a Szamoshát alapító szerkesztője volt. Mind Nagybányán, mind pedig Szatmárnémetiben a legkedveltebb újságírók közé tartozott. Írásai, riportjai, novellái, regénye 1966–2010 között jelentek meg.

Köpecről őrzött emlékeim felfrissítése alkalmával felkerestem Nagy Levente nyugalmazott angyalosi református lelkipásztort, „tanácsos Nagy Lajos” unokáját, aki elmondta, hogy a diktatúra idején koholt vádak alapján a családot kiemelték, kuláklistára tették, szabotázzsal vádolták, és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A tetemes köpeci vagyon, a belsőségek-ingatlanok kis híjával való visszaszerzése nem kis harcba és erőfeszítésbe került, s bár családja Sepsiszentgyörgyön lakik, az év tetemes részét Köpecen tölti, melyhez gyerekkori és családi emlékek kötik.

S mert sorozatunkban a múltmentés gondjaira is ráfigyelünk, Benedek-Huszár János, Barót polgármestere segítségében bízva jelezzük, hogy emlékjellel kellene megjelölni a köpeci Csemerétet, emléktáblával Kamenitczky Etelka szülőházát. Köpecen semmilyen emléke nincs a közel száz esztendeig folyó bányászatnak, így fel kellene újítani az egykori köpeci Géza-bánya bejáratát, amelyre a polgármester alapvetően ígéretet tett. Köpecen és Köpecbányán 1873 és 1967 között szénkitermelés folyt, amelyről Köpecbánya bemutatása alkalmával számolunk be.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint mi lenne a helyes medve-ügyben?






eredmények
szavazatok száma 2867
szavazógép
2021-06-04: Sport - :

Vereség a grúz válogatottól (Labdarúgás)

A román labdarúgó-válogatott szerda este felkészülési mérkőzésen 2–1 arányban kikapott a grúz nemzeti csapattól az Ilie Oană Stadionban. A világranglistán 91. grúz együttes történelmi győzelmet aratott Románia felett, eddigi hét mérkőzésükön hat vereség és egy döntetlen volt a mérleg.
2021-06-04: Emlékezet - Puskás Attila:

A Vitéz Mihály-szobor elleni merényletről

Emberi léptékkel szólva régen történt, 1984. június 5-én. Szép nyári, napos idő volt, vakáció közeledett, a gyermekekben már tombolt a nemsokára eljövő hosszú szünidő izgalma. Ennek a napnak azonban gyászos emléke maradt fenn, immár 37 éve.