A sepsiszentgyörgyi könyvbemutatót a Székelyföldi Vadászati Múzeumban tartották, Székely Árpád vetített képes előadást tartott legújabb túrakötetéről. Emellett beszélt az azonos című, természetjárási és honismereti tudáspróbaként említett, szintén Erdélyhez kapcsolódó tematikus kérdéseket és válaszokat tartalmazó kiadványáról is. Mint mondta, tavaly szeptemberben hozta el sorozata első részét, A történeti Erdély című természetjáró kalauzát, a mostani két kötet pedig ennek folytatása, kiegészítése. Késő ősszel és tavasszal járta be a mostani kiadványban bemutatott túraútvonalakat, így az eddigi megszokott virágos fotók helyett a két évszaknak megfelelő fényképek illusztrálják a leírtakat. Kiadványában huszonöt természetföldrajzi kistáj (hegység, dombság) több mint 30 természeti értékét és túraútvonalát, valamint Erdély és a vele szomszédos történeti-földrajzi tájak legmagasabb csúcsait járja be, a leírást fotók, panorámaképek, térképek és háromdimenziós domborzatmodellek egészítik ki. Így a természet és a túrázás kedvelői a Gutin-hegységtől – melynek, miként a szerző megjegyezte – a Kakastaréj a legimpozánsabb képződménye, egészen a Bihar-hegységig, a Pádisig – ahol a legmonumentálisabb karsztjelenség a Csodavár – válogathatnak izgalmas túraútvonalakból.

Székely Árpád megjegyezte, napkeltés, napnyugtás fényképei láttán azt szokták neki mondani, jókor volt jó helyen, ám ez pontatlan megállapítás, mert nála mindez „matematika”, ő ugyanis pontosan kiszámolja, mikor kell megérkeznie egy-egy jó hegyvidéki kilátást biztosító helyre, hogy lefényképezhesse a kelő vagy lenyugvó napot. Gyakorlókönyvét pedig azoknak javasolná, „akik úgy gondolják, nekik nem lehet újat mondani Erdélyről”, a földrajzi kérdések és válaszok, összesen hatvan tematikus feladat révén bárki el­lenőrizheti természetjárási, honismereti tudását.

A szerző eddigi túrakönyveit lapozgatva érzékelhető, ő rendszerint nem zár le egy-egy témát, valamelyik hegyvidék vagy térség leírását, egy következő kiadványban visszatér, újabb információkat, túraútvonalakat, fotókat jelentet meg, kötetei valójában kiegészítik egymást. Mint Székely Árpád érdeklődésünkre elmondta, könyveit egy-egy „vezérfonal” mentén írja, ami végigkíséri az adott kötetét, a most bemutatott kiadványt is úgy állította össze, hogy abba kerüljenek be Erdély és a szomszédos történeti-földrajzi tájak legmagasabb pontjai. Ahogy halad a hegységek bejárásával, adja magát egy-egy újabb ötlet, ám azt még nem tudja, mi lesz a következő, de „valamit kitalál”, eddigi könyvei is így születtek. Intenzíven járja a hegyeket, idén tavasszal hetente olykor két-három alkalommal is több száz kilométert autózott, illetve túrázott egy-egy térségben. Földrajztanárként fél katedrával tanít, ez heti két napját tölti ki, további idejét kétéves kislányára, illetve terepbejárásra fordítja, mert úgy véli, kitűzött céljait csak így tudja elérni.

Mostani kötetének összeállításához huszonegy alkalommal túrázott, a koronavírus-járvány miatt három kivétellel egyedül, éjjel autózik, nappal pedig járja a hegyi ösvényeket (amikor a Bánságban túrázott, két éjszaka alatt összesen 1100 kilométert vezetett). Ez nála már egyéni munkamódszer, s bár tisztában van a lehetséges veszélyforrásokkal, felkészül, nagyon odafigyel, és továbbra is ezt a lehetőséget tartja a maga számára a legelőnyösebbnek. Újabban kislánya is elkíséri egy-egy könnyebb túrán, ezt ő maga is nagyon szereti, és Boglárka is imád „szép hegyekbe menni apával”, az autóban alszik, nézelődik, kint pedig viszi a katicabogaras kis hátizsákját, vízzel és kevés váltó ruhával megpakolva. Téliesebb utakra is elindultak – például a Csukás-hegységben jártak –, a havon még három alkalommal pelenkát is kellett cserélnie, de mindketten élvezték, mert csak annyit mennek, lassacskán, amennyit bírnak. Nagy élmény vele együtt terepen lenni, jegyzi meg Székely Árpád, és hozzáteszi, mióta kislányuk megszületett, még intenzívebben járják a hegyeket.