Kalapja domború, majd ellaposodik (2–10 cm átmérőjű); sárga, okker, barnássárga, vörösesbarna színű; nyálkás, ragadós, bőre könnyen lehúzható. Csöves részén a pórusok szűkek, idővel kitágulnak; nedves időben tejszerű cseppeket választ ki. A tönk csúcsán fiatalon fehéres-sárgás, idővel megbarnuló szemcsék, korpák láthatók. Húsa nem színváltó, kissé gyümölcsillatú. Májustól novemberig kéttűs fenyők alatt növő faj. Ehető, a kalap bőrét azonban húzzuk le.
A fenyőtinóruk a magyar nyelvterület gombakedvelőbb részein egyre népszerűbbé válnak, de általában kevéssé ismertek, s régebb nem is szedték. Világviszonylatban sem számítanak általában a közismert gombák közé. A román népi gombaismeret a fenyőtinóruk közül csak a barnagyűrűset tartja számon. Afrikai felhasználása (eszik, tartósítják) ugyancsak ismert az említett két fenyőtinórunak, ezeket Amerikában is szedik, sőt, kereskednek is velük például Kanada nyugati részén.
A szemcsésnyelű fenyőtinóru (Suillus granulatus) népi nevei közül a legelterjedtebbek közé tartoznak: vajgomba (Palócföld, Székelyföld), fenyőalja (Bakony, Balatonmellék, Baranya, Nógrád, Zala), fenyőgomba (Veszprém, Zemplén, Gömör, Mátra vidéke), fenyővargánya (Baranya). A gomba színére (többnyire a szár meg a szivacsos rész színére) utaló nevek is elég gyakoriak, a vaj szó a szár és a termőtest színét jelöli: vajaspölc, vajgomba, vájgomba, vajszepe, vajvargánya, sárga pesze, sárga tinoru. A gomba értékelésére, megbecsülésére vagy lebecsülésére utaló elnevezések: cigányhilib, kutyavargánya, úrigomba. Nem tisztázott, hogy pontosan mely fenyőtinóruk esetében használják e neveket, általában többre is. Mivel a kalap a fenyőtinóruknál esős időben nyálkás, erre utaló népi nevük is van: nyálas hiribi (Csík).
A fenyőtinóruknak ugyancsak megvan a helyük, szerepük a népi konyhában, a népi gyógyításban (ember és állat esetében egyaránt), fűződnek hozzá ismeretek, hiedelmek. Kínában tudunk a Suillus luteus és granulatus felhasználásáról reuma ellen. A beduinok a szemcsésnyelű tinórut nemcsak eszik, de sebre is szokták tenni kötszerként vérzéscsillapítónak.
Szólásmondásaink, gazdareguláink nem emlegetik a fenyőtinórukat, ábrázolásuk sem ismert a népművészetben. Sajátos s egyben szokásos, hagyományos elkészítése a fenyőtinóruknak nem ismert a Kárpát-medencei magyarságnál.
Nyersen nem fogyasztják. Leggyakrabban talán tokányt, (tejfölös) paprikást készítenek belőle vagy sütik, de fogyasztják zakuszkában, töltve, tojásrántottával, tojásban kirántva, pörköltként, vadmártással és ritkán savanyúságként.
Zsigmond Győző
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
