Volt egy évfolyam, amely a fenekestül felfordult világunk első áldozataként, négy fal közé bezárva, frissen matúrrá válva ült a Netflix előtt értetlenül. Ők voltak 2019-2020-as végzőseink, akikkel éjszakákba nyúlóan Zoomoltunk, hogy egymásba életet öntsünk, sorozatokat, benti tornagyakorlatokat, recepteket ajánlgatva, így próbálva megérteni, hogy mi is történik velük, mindannyiunkkal, a világgal.
Valamit elraboltak a közös négy évünkből, amit egy álmatlan éjszaka során, egy hirtelen ötlettől vezérelve, úgy éreztem, hogy csak visszavarázsolhatunk közösen egymásnak, de főleg Nekik, azoknak a diákoknak, akikkel heti öt alkalommal együtt gondolkodtunk, együtt, egymástól tanultunk.
Bárki írhat arról, ami vele a Mikesben négy év alatt történt, és az másnak is érdekes lehet, vagy ízelítőt adhat az iskola hangulatáról. Ez az évfolyam rögtön vette a lapot, mint mindig azelőtt. Természetesen angolul, természetesen őszintén, mert idegennyelv-órán az őszinteség valahogy magától jön, és természetesen diákszemmel.
Zoomon egyeztettünk, zoomon beszéltük meg, „messen” küldték a cikkeket, és megszületett valami, amiben van Mikes kórus, Diáktanács, Széchenyi bál, Gólyahét, Maturandusz, biciklitúra, skóciai kirándulás, Erasmus projekt, Bakancs, Mikeses hangulatkép, minden, ami ezt a sulit jellemzi.
Azt ma sem értjük, hogy mi történt, mi történik a világgal, de ez az angol nyelvű kiadvány megérteti az olvasóval, hogy mi rejtőzik az anyagismeret elsajátítása mellett, ami miatt jó egy intézményhez tartozni, sulis rendezvényeken részt venni, Mikeses diáknak lenni. És hagyott egy értékes lenyomatot maga mögött ez az évfolyam is, amit élvezet olvasni, talán lehet is követni.
Szőcs Torma Katalin