– Általában a termelés mennyisége, minősége a gazdák legnagyobb problémája. A tejtermelők esetében a viszonylag kevés liter tej, ugyanakkor a legelők állapota. De más jellegű gondokat is sokszor felvetnek a gazdatalálkozókon, mint például a vemhesség, Nagybaconban említette például egy gazda, hogy nem igazán vemhesülnek a tehenei.

– Takarmányozás szempontjából hogyan látja a székelyföldi gazdák munkáját? Megfelel az alapkérelmeknek?
– Itt lehetne egy kicsit csiszolni ezen, nem volna rossz kis tudományt belevinni a takarmányozási eljárásba, módszerbe. Vannak acidózis jellegű problémák, főként a téli időszakban, ez az erjesztett takarmányok használatának következménye. Vannak vemhességi gondok, de szomatikus problémák is felmerülnek a tejnél, ez a fejési higiénia hiányának tudható be. Általában ezeket a problémákat hallottam leginkább, de mindez kis tudomány bevitelével kiküszöbölhető, nem ördöngös dolog.

–  Hogyan látja ezeknek a gondoknak a kiküszöbölését?
– Lényegében sok esetben a szaktudás hiányzik. Igazából képzés kellene, hiszen nem túl bonyolult dolog a szarvasmarha-tenyésztés. Gazdának lenni nem csak iskola kérdése, hanem tapasztalat kérdése is. Nagyon sok emberrel találkoztam, akik nem jártak magas iskolákat, de tapasztalatukkal, akár ötven évvel is a hátuk mögött, jól gazdálkodnak. Amit ők láttak, azt már ismerik, de azért egy kis tudományt be kell vinni ebbe a dologba, az állattenyésztésbe. Kedvenc mondásom: ha a régi idők tapasztalatát és az új idők technológiáját összerakjuk, abból általában valami jó szokott kisülni.