Baász, 1991. július 16.

2021. július 16., péntek, Képzőművészet

Bizonyára méltóbb lenne egy érdemeit listázó, könnyes újrabúcsú vagy egy hurrá!!!, hogy végre, halála 30. évfordulóján, július 16-án kiállítása nyílik meg Szentgyörgyön is, vagy csak nyílna, ha a halottnak nem kellene igazodnia a szomszéd hegemóniáját kiszolgáló legitimációs óhajához, miszerint a kiszolgáltatottság hosszú nyelvű alázata mindennél fontosabb.

Egyszóval, nem július 16-án, napján siratunk, hanem augusztus 6-án. Sajnáltuk, hogy a változás nagy kapuja bezárult a koporsóba, de lám-lám, vannak még csodák és kegyeletsértő változtatások a halott halálában is. 

Addig is „vett a füvektől édes illatot”.

Nyugodj békében,
a családod

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mi a véleménye az új sepsiszentgyörgyi biciklikölcsönző rendszerről?








eredmények
szavazatok száma 745
szavazógép
2021-07-16: Képzőművészet - :

Kereplő és Tükörút (Harminc éve hunyt el Baász Imre)

Próbálom megérteni, hogy ki volt Baász Imre. Számomra ez elsősorban műfaji probléma: ha rájövök, hogy milyen műfajban kell írnom, máris könnyebb megoldani ezt a – szinte lehetetlennek látszó – feladatot. Ugyanis nem ismertem Baász Imrét. Rémlik, mintha egyszer Budapesten találkoztunk volna egy bemutatkozás erejéig, de ezt az emléket elnyomta a róla kialakult legendák súlya. Csak arra emlékszem, mindketten érzékeltük, hogy a találkozásunkat „rendben levőként” nyugtáztuk. De az is lehet, hogy álom volt az egész.
2021-07-16: Kiscimbora - :

A büszke tölgyfa (Fésűs Éva)

Volt egyszer a körös-körül erdőben egy sudár, fiatal tölgyfa. Kék ég felé nyújtózkodott, lombjain át arany napfényt szitálgatott, és erős gyökerével a föld minden erejét magába szívta. Ő volt a legszebb az erdőn.