Volt egyszer egy ember, akinek volt három fia. Egyszer csak megelégelte, hogy az ő kenyerén élnek, elküldte őket szerencsét próbálni. Így hát mindegyik fiú elkezdett hajót építeni magának. Az első fiú pálmalevelekből kezdett építkezni, a második nádhusángokból, míg a harmadik fából. Az első fiú készült el leghamarabb, így ő is szállt vízre legelőször. A tengeren azonban nem sokáig bírta a hajója, egy kisebb szél elsodorta és elsüllyedt. A fiú a víz színén ringatózott, éhes volt és fáradt. Egyszer csak egy hal úszott oda hozzá. A fiú elmondta neki, hogy elsüllyedt a hajója.
– Kapaszkodj az uszonyomba, van itt egy sziget, kiviszlek oda – szólt neki a hal.
A fiú nagyon hálás volt, ám ugyanakkor nagyon éhes is. Amikor a szigethez értek, fogta, megsütötte és megette a halat. De bár ne tette volna! Ugyanis menten hallá változott.
Közben a második testvér hajója is elkészült, amit nádhusángokból épített, így ő is útnak indult. Tovább bírta a hajója, de egy nagyobb szél végül elsodorta, és ő is elsüllyedt. Ez a fiú is a vízbe pottyant, étlen-szomjan lebegett, míg végül hozzá is odaúszott egy hal és azt mondta neki:
– Kapaszkodj az uszonyomba, van itt egy sziget, kiviszlek oda.
Ez a fiú is nagyon hálás volt. A hal elvitte ugyanarra a szigetre, ahová az első testvér jutott. Azonban ez a fiú ugyanúgy járt, mint az előző. Nagyon éhes volt, fogta hát és megsütötte, majd megette a halat, amely megmentette az életét. De bár ne tette volna! Ugyanis ő is menten hallá változott.
Közben a harmadik fiú hajója is elkészült, amelyet fából épített, így ő is útnak indult. Sokáig bírta a hajója, de végül egy nagy viharba keveredett és elsüllyedt. A fiú beesett a vízbe, ott lebegett étlen-szomjan. Őt is megszólította egy hal:
– Kapaszkodj az uszonyomba, van itt egy sziget, kiviszlek oda – szólt neki.
Ez a harmadik fiú is nagyon hálás volt. Amikor a hal kitette a sziget partjára, ahová korábban a testvérei is érkeztek, megsimította a hal hátát és megköszönte neki a segítséget.
– Testvéreid megették a testvéreimet – szólt a hal. – De te nem bántottál, így teljesítem három kívánságodat.
Meghallotta ezt a két hallá változtatott testvér, akik ott köröztek a vízben a sziget körül. Egyből rákezdték:
– Változtass vissza bennünket emberré! – kérlelték.
– Kívánd azt, hogy ne kelljen halként sínylődnünk! – rimánkodtak.
A fiú megkérte hát a halat, hogy változtassa vissza a testvéreit emberré. A hal megtette, amit kért. Miután újra emberek lettek, a legnagyobb fiú így szólt a legkisebbhez:
– Osztozzunk meg igazságosan a kívánságokon. Te már kívántál egyet, a másik két kívánságot add nekünk!
– Így van! – helyeselt a második testvér.
A fiú nekik adta hát a kívánságokat. A két mohó testvér lakomát, ételtől roskadozó asztalokat és finom innivalókat kívánt. Egy hétbe is telt, amíg falatoztak és minden étel-ital elfogyott. Ezalatt a legkisebb fiú épített egy hajót fából. Kérlelte a testvéreit, hogy segítsenek, de ők nem tették. A hajó elkészült: erősebb és jobb lett, mint amivel a fiú korábban elsüllyedt. Amikor elkészült vele és a tengerre szállt, a két nagyobb testvér elkezdett könyörögni neki:
– Minket is engedj fel, minket is vigyél haza!
A fiú tanakodott. Ha felengedi őket, a hajó, amelyet egyedül épített, akár el is süllyedhet hármuk súlyától. Ha ott hagyja őket, étlen-szomjan marad a két lusta testvér. De két embert talán még elbír a hajó – gondolta.
Odaadta hát nekik a hajót, azok pedig boldogan hajóztak haza. A harmadik fiú pedig a szigeten maradt. Nem telt bele egy napba sem, amikor egy szép királylány kötött ki hajójával a szigeten. Ő is szerencsét próbálva járta a világot. A harmadik fiú befért az ő hajójába, a lány pedig jószívű volt és felengedte, így együtt indultak tovább szerencsét próbálni. Még ma is hajóznak, ha ki nem kötöttek valahol és meg nem találták a szerencséjüket.
