RegeA budai fényes palota

2021. augusztus 6., péntek, Kiscimbora

Káprázatos fényű volt Mátyás király palotája. Olasz földről hívott képfaragók, építőmesterek fáradoztak rajta. Aki ebbe a palotába belépett, tudta, hogy a magyar király szereti a művészetet, hogy a király ízlése finom, és nem sajnálja a pénzt attól, ami igazán megérdemli.

  • Orbán Renáta rajza
    Orbán Renáta rajza

Annak a nagy hatalomnak és hírnek, melyet Mátyás egész Európában kivívott magának és nemzetének, külsőleg is méltó kifejezése volt a budai palota. Márványfalak, aranyozott szobrok, szökőkutak, nagy ügyességgel kirakott padlók ragadták meg a szemlélő figyelmét. A nagy trónteremben fogadta Mátyás idegen országok követeit. Egyébkor egyszerűen járt, de ha királyokkal, avagy királyok követeivel állott szemben, akkor bámulatba ejtette ragyogó öltözetével, kíséretének pompájával a vendéget.
Mondják, hogy egyszer a török császár követe a merő bámulattól nem tudott szóhoz jutni.
Ennek a palotának legfőbb ékessége az a rész volt, ahol magas polcokon bársonyba kötött, ezüst- és aranykapcsokkal díszített könyvei állottak.
Ötezer pompásabbnál- pompásabb kötésű könyv állott sorjában. Akkor tömérdek pénzbe került, s még a királyok között is csak a leggazdagabbak tehettek szert ennyi könyvre.
A könyvnyomtatás mesterségét csak akkor találták fel, a könyveket tehát íratni kellett. Az íródeákok hosszú évekig görnyedtek nehéz munkában, míg egy könyvet lemásoltak.
Mátyás király egy sereg íródeákot tartott udvarában, akik könyvek írásával foglalkoztak. Évenként harmincháromezer aranyat költött erre a célra.
Nem azért íratott könyveket, mert cifraságnak tekintette, hanem azért, mert szerette a tudományt, szívesen olvasgatott. Olaszországból behívott tudós férfiakat: Vitéz Jánost, Czezinge Jánost udvarába gyűjtötte, velük társalgott, tudományos dolgokról beszélt, mert ő maga is felért egy igazi tudóssal.
Micsoda nagy ember! A csatában lángeszű hadvezér, vakmerő hős; az uralkodásban bölcs, méltósággal és mérséklettel teljes; a tudósok között tudós; az egyszerű nép között jókedvű íródeák. Reá illik a római pápa mondása:
– Királyok királya.
És ennek a dicső uralkodónak, ki alatt a sokat szenvedett Magyarország aranykorát élte, oly korán kellett sírba szállania! Harminckét évi uralkodás után, alig ötven­éves korában halt meg a hatalmas király.
Megmérhette-e a nemzet e nagy veszteséget? Azok, akik a végső nyugalomra kísérték porhüvelyét, nem látták-e e kialvó nap után a nagy sötétséget, mely hazánk egén támadt?
Szegény köznép, neked volt talán a legtöbb okod őt siratni. Gyámolod kidűlt. Hányszor fog még unokád unokája is sírva felsóhajtani:
– Meghalt Mátyás király, oda az igazság!

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mi a véleménye az elnökválasztás érvénytelenítéséről?






eredmények
szavazatok száma 247
szavazógép
2021-08-06: Kiscimbora - :

A három hajós (Népmese)

Volt egyszer egy ember, akinek volt három fia. Egyszer csak megelégelte, hogy az ő kenyerén élnek, elküldte őket szerencsét próbálni. Így hát mindegyik fiú elkezdett hajót építeni magának. Az első fiú pálmalevelekből kezdett építkezni, a második nádhusángokból, míg a harmadik fából. Az első fiú készült el leghamarabb, így ő is szállt vízre legelőször. A tengeren azonban nem sokáig bírta a hajója, egy kisebb szél elsodorta és elsüllyedt. A fiú a víz színén ringatózott, éhes volt és fáradt. Egyszer csak egy hal úszott oda hozzá. A fiú elmondta neki, hogy elsüllyedt a hajója.
2021-08-06: Kiscimbora - :

Versek

Tóth  Ágnes
Játszótéren
Száll a hinta, mint a lepke,
Nem nyikorog, jó a kedve,
Benne repül Csilla, Sára,
Sikongatva, kacarászva.
Csúszda csúcsán áll, ki bátor,
Pityu, Feri, Jóska, Sándor,
(Mindegyik a III. Á-ból)
Jóska indul, nem vacakol,
Nadrágféken csúszva landol.
Homokozóban egy sereg
Vidám kedvű ovis gyerek.
Építik a tündérvárat,
Ha összedől, sírdogálnak.
Labda szántja a zöld gyepet,
Fut utána Ödön, Elek,
Terelik a kopott labdát,
Míg a hálóba nem rúgják.
Heten, akár a gonoszak,
A mászókán kapaszkodnak,
Ki a csúcsra hamar felér,
Azé lesz a legszebb babér.
Lám, egy vidám kis játszótér,
Milyen hasznos, mily sokat ér,
Szíved repdes, tested edzed,
Míg más szobájában tesped.