Tóth Ágnes
Játszótéren
Száll a hinta, mint a lepke,
Nem nyikorog, jó a kedve,
Benne repül Csilla, Sára,
Sikongatva, kacarászva.
Csúszda csúcsán áll, ki bátor,
Pityu, Feri, Jóska, Sándor,
(Mindegyik a III. Á-ból)
Jóska indul, nem vacakol,
Nadrágféken csúszva landol.
Homokozóban egy sereg
Vidám kedvű ovis gyerek.
Építik a tündérvárat,
Ha összedől, sírdogálnak.
Labda szántja a zöld gyepet,
Fut utána Ödön, Elek,
Terelik a kopott labdát,
Míg a hálóba nem rúgják.
Heten, akár a gonoszak,
A mászókán kapaszkodnak,
Ki a csúcsra hamar felér,
Azé lesz a legszebb babér.
Lám, egy vidám kis játszótér,
Milyen hasznos, mily sokat ér,
Szíved repdes, tested edzed,
Míg más szobájában tesped.
Weöres Sándor
Kánikula
Szikrázó az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül láng-űrben a
tarka vidék.
Olvadtan a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött utaznak
izzó gyöngyszemek.
Ragyogó kékségen
sötét pihe-szál:
óriás magányban
egy pacsirta száll.
Devecsery László
A sárgarigó fészke
Sárga ruha, szürke mellény,
farka tollán csillan a fény.
Szálldos, röppen ágról ágra,
felesége hazavárja,
hogy a villás ág hegyére
fészek legyen már estére!
Építgetik, kötögetik,
és szálanként fel is teszik:
puha tollal bélelgetik.
Elpihennek nemsokára,
alszanak is hamarjába’.
Álmaikban négy fióka:
együtt szól a rigó-nóta.
Majd, ha ők is nagyok lesznek,
vidám füttyel telik kerted.
