Erdő mélyén
Nyárittyonban,
él egy banya
faviskóban.
Kegyetlenül
elvarázsol,
hogyha nála
vacsorázol.
Vad füvekből
készít teát,
átváltoztat
fiút, leányt.
Fiúból lányt,
lányból fiút,
ebből bizony
egy a kiút.
Egy szivárványt
kell találni,
és alatta
átsétálni.
Gyurcsó István: Mese
Volt egy király,
nem volt lova,
nem volt
udvari bolondja.
Sem országa,
sem hazája,
sem egy árva
katonája.
Nem volt sarkantyús csizmája!
(Nem is volt neki csizmája.)
Széllel bélelt palástja volt,
de az is
hol volt,
hol nem volt.
Koronáját elvesztette,
kopasz fejét eső verte;
náthás lett és tüsszögött.
Nem evett csak sült tököt,
azt is csak úgy néhanapján,
s harapott hozzá ködöt.
Ha hiszed,
ha nem hiszed,
nézz csak ki az ablakon,
ott vágtat egy falovon.
Csanádi Imre: Nyármarasztó
Szól a rigó: de jó,
Érik a dió,
millió!
millió!
Útra kel a fecske,
jajgat a fürjecske:
pitypalatty,
pitypalatty!
nyár, nyár,
itt maradj!