A fő forrást ehhez az íráshoz a 2015-ben megjelent, Kós Károly és Sepsiszentgyörgy című kötet képezte, melyet az az Anthony Gall ausztráliai építész írt, szerkesztett és állított össze, aki saját bevallása azért költözött Budapestre és tanult meg magyarul, hogy a helyszínen tanulmányozhassa, kutathassa Kós Károly szellemi és alkotói örökségét. E téren végzett munkásságáért Ybl Miklós-díjjal tüntette ki a Magyar Művészeti Akadémia. A kötet a Székely Nemzeti Múzeum 2012. évi centenáriumi megemlékezéseinek egyik kiadványa, mely Vargha Mihálynak, a múzeum igazgatójának ajánlásával és a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával jelent meg. A benne olvasható tanulmányok, írások szerzői Hadik András, Kónya Ádám, Csutak Vilmos, Kós Károly, Benczédi Sándor és természetesen maga Anthony Gall, aki 2002-ben megjelent Kós-monográ­fiája után jelen tanulmányában felhasználta a saját, valamint Benczédi Sándor, Csáki Árpád, Boér Hunor és Szőcsné Gazda Enikő levéltári kutatásait is, melyek során számos, eddig ismeretlen Kós-dokumentum és tervrajz került elő. A kötet részletesen bemutatja és magyarázza a háromszéki Kós-épületek ismert részletrajzait, számos Kós-levelet, az építkezésekhez szükséges érdekesebb dokumentumot, új és archív felvételeket tartalmaz.

Kós Kár­oly 1918-ban el­ké­szí­tet­te egy vá­ros­há­zának, rend­őr­sé­gnek és mo­zinak is hajlékot adó épület ter­vét, me­lyet a me­gye­há­zi épü­let­sor és a Fog­olyán-ház (a mai kormányhivatal) kö­zött emel­tek vol­na, ekképpen el­ha­táro­lva a Ko­vács Gá­bor (ma Mihai Viteazul) te­ret a fő­tér­től. A Kós által dr. Fogolyán Kristófnak ajándékozott perspektivikus tervrajzon látható torony és a hozzá csatlakozó oromfal részben a Székely Nemzeti Múzeum tervét idézi. Gá­bor Áron szob­rát az új vá­ros­há­za elé­ szán­ták, de a vi­lág­há­bo­rú vég­ki­me­ne­te­le meghi­ú­sí­tot­ta ki­vi­te­le­zés­ét.

Az el­kép­ze­lés ko­moly­sá­gát bi­zo­nyít­ja az a tény is, hogy az em­lí­tett épü­let­együt­tes ré­szé­re a vá­ro­si ta­nács még ab­ban az év­ben meg­vá­sá­rol­ta a tel­ket. 1926-ban a város elöljárósága újból felvetette a terv megvalósítását, Dumitru Pascu mérnöknek 40 000 lejt fizetett a terv részleteinek kidolgozásáért, a gazdasági világválság begyűrűzése azonban ismét akadályt gördített az építkezés útjába.  

1913-ban dr. Fogolyán Kristóf, a Vármegyei Közkórház igazgatója jelentős szerepet játszott abban, hogy Sepsiszentgyörgyön modern kórházi együttes épüljön. Kós Károly öt épületre tervezte a komplexumot, melyből a bőrgyógyászati klinika (1975-ben lebontották), a főépület (a tervezett födémszerkezet nélkül) és a hidegház megvalósult, a félig felépült adminisztrációs épületet 1975-ben lebontották (helyet adva a járóbeteg-gondozó épületének), a legszebb, az épületcsoportot keletről lezáró anya- és csecsemővédelmi pavilont pedig csak tervében ismerjük.

1951-ben a Sepsirajoni Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége dr. Kabay Gábor közreműködésével kérte fel Kós Károlyt egy kereskedelmi iskola (teljes nevén Szövetkezeti Könyvelői és Kereskedelmi Iskola) és internátus megtervezésére. Az L alakú épületet az Olt és Bălcescu utca sarkára tervezték, felépítése feltételezhetően pénzhiány miatt maradt el.

1921-ben készítette el Kós Károly annak a zenepavilonnak a tervét, melynek helyén a mai pavilon áll. A terven látható jegyzetekből és a levéltári adatokból kiderül, hogy Kós Károly e „művészi megoldását” mennyire becsben tartotta a város elöljárósága. Kivitelezése elmaradásának az okát nem ismerjük, feltételezhetően a mai szerényebb épület olcsóbbnak bizonyult.

Dr. Kabay Gábor ügyvéd családi házának tervét Kós Károly 1948-ban rajzolta meg. A mai Stadion és Dózsa György utca találkozásánál, a domb­oldalon, egy egyhektáros telken épült volna fel.

(További írásokat Sepsiszentgyörgy múltjáról Cserey Zoltán és József Álmos Sepsiszentgyörgy képes története című könyvében olvashatnak, mely megvásárolható a Gutenberg Könyvesboltban.)