Tó partján, a nádas mellett
kecses szitakötő lány
nézi magát víz tükrében:
– Az arcocskám halovány.
Hogyan fogok sápadt arccal
legényeknek tetszeni?
Hogy az orcám rózsás legyen,
mihez tudnék kezdeni?
Béka úrfi meghallotta
szitakötőnk bánatát,
tavirózsán ringatózva
jó hangosan így kiált:
– Repülj hozzám, szép leányzó,
Megoldom én a gondod!
Olyant súgok a füledbe,
belépirul az arcod.
Szitakötőnk mit sem sejtve
repült is a békához,
ki eközben egy szalvétát
kötözött a nyakához.
– Repülj, kedves szitakötő!
Szállj ide a nyelvemre!
S olyant súgok, hogy elpirulsz –
szólt a béka nevetve.
A kis csacska szitakötő
leszállt békánk nyelvére,
s béka úrfi jó étvággyal
be is kapta ebédre.
Gryllus Vilmos: Pillangó-dal
Reggeli harmat
Kelti a lepkét,
Virág a réten
Tárja a kelyhét.
Látja a lepke,
Billen a szárnya,
Virágkehelyben
reggeli várja!
Weöres Sándor: Mackó brummog
Mackó brummog:
– Irgum-burgum,
bundám rongyos,
ez abszurdum!
Csoóri Sándor: Lekvárcirkusz bohócai
Piros a som,
a csipetke,
dér sógor megcsípte:
kerek kosárba szedjük
marékkal,
lekvárt főzünk
három fazékkal.
Jövőre,
jövőre,
sokat eszünk belőle.
Lekvárbajuszt pödrünk
s nevetünk,
lekvárcirkusz bohócai
mi leszünk,
mi leszünk.