Szeptember a parlament őszi ülésszakának kezdete is. Új és régi feladatok, új és régi remények. Az 1989 decembere utáni romániai magyar politizálás legnagyobb hiányossága, hogy nem került tető alá egy átfogó nemzetiségi-kisebbségi törvény. A kisebbségi jogok megfogalmazása szétszórtan különböző törvényekben (közigazgatásról, igazságszolgáltatásról, oktatásról, egyházakról stb. szólókban) történt. Célszerű lett volna és célszerű lenne ezeket egy statútumszerű jogszabályba foglalni.
Jeles jogászprofesszorok és bírák szerint is a Nicolae Rădescu tábornok miniszterelnök kormánya idején, 1945. február 6-án elfogadott és egy nappal később, február 7-én közzétett 86-os számú törvény, ismertebb nevén az 1945-ös Nemzetiségi Statútum érvényben van, de nem alkalmazott jogszabály, nem lehet rá hivatkozni. A szóban forgó törvényben eredetileg a „kisebbségi” szó szerepelt, de mivel ezt akkor pejoratív értelműnek tartották, Petru Groza 1945. március 6-án alakult kormányának idején, 1945. augusztus 3-án címéből és teljes szövegéből törölték, helyébe a „nemzetiségi” szó került.
A keret megvan, csak új tartalommal kell tölteni (vagy inkább kiegészíteni). Eszerint az 1945/86. számú újraközölt törvény lehetett volna/lehetne az új nemzetiségi vagy kisebbségi törvény, módosított és kiegészített szakaszokkal. A törvényjavaslat indoklása utaljon az 1918-as Gyulafehérvári Határozatra (rezoluție, vagy az eredeti szövegben rezoluțiune – határozat, se nem declarație – nyilatkozat, se nem proclamație – kiáltvány). Ugyanakkor említse meg a Szövetséges és Társult Főhatalmak (Amerikai Egyesült Államok, Brit Birodalom, Franciaország, Olaszország, Japán) és Románia között 1919. december 9-én Párizsba létrejött kisebbségi szerződést is. Különben mindkét említett dokumentumra az 1945-ös törvény tervezetéről Mihály királynak küldött jelentésében a nemzetiségi ügyek akkori minisztere, Gheorghe Vlădescu-Răcoasa szociológus is utalt.
Az újraközölt törvény tartalmáról csak annyit, hogy egyrészt a régi statútumból is maradnának benne szövegrészek, másrészt pedig a jelenleg hatályos törvényekben tallózva, azok egyes rendelkezéseit is át lehetne emelni a régi keretű, jórészt új tartalmú törvénybe. Ennek során a 30 százalék – az időközben elfogadott törvények rendelkezéseinek megfelelően – 20 százalékra cserélődne a közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, feliratozásban stb. az anyanyelvhasználatra vonatkozó rendelkezésekben. Közvetlenül a tanügyre vonatkozó szabályozás után következnének a kórházakban, egészségügyi és szociális intézményekben az anyanyelvhasználattal kapcsolatos rendelkezések. Teljesen új rendelkezéseket is tartalmazna, belekerülhetnének a kulturális autonómiára vonatkozó szakaszok is.
A „nagy időkben” kapott számát (1945/86.) megtartva, ez az újraközölt törvény semmiképpen sem tűnne „gyökértelennek”, nem lenne annyira kitéve a többpárti demokrácia váltógazdálkodása hullámainak, „kormányok felettiségét” eredményesebben lehetne biztosítani.
Németh Csaba
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
