A történet azzal kezdődött, hogy miután úgy döntött, mégiscsak legjobb itthon, és mert az egyetlen dolog, amihez igazán ért, az az újságírás, Csinta Samu e két dolgot megpróbálta összetársítani. A Háromszékből – melynek korábban munkatársa is volt – hiányolta az interjúkat, hát felajánlotta a lapunk Hétvége mellékletét szerkesztő Farkas Árpádnak, hogy hetente szállítana egy-egy beszélgetést – olyan témákról, olyan emberekkel: közéleti szereplőkkel, írókkal, művészekkel, történészekkel, egyházi szereplőkkel, de még sportolókkal is, amelyek érdeklődésre tarthatnak számot.
Az alku megköttetett, Csinta Samu szolgáltatta is éveken át az interjúkat, de hát a napilap – természetéből fakadóan – már csak olyan, hogy ami ma aktuális, az holnap már sajtótörténet, így hát az ő beszélgetései is elmúlásra kárhoztattak volna, ha... És ez a ha volt az, ami a Por alatt parázs című, kedd délután a Bod Péter Megyei Könyvtárban bemutatott könyv születéséhez vezetett. Mert Csinta Samu úgy gondolta, az évek során készített több mint másfél száz interjúból jó néhányat kötetbe is át kell menekíteni, megrostálta hát a szövegeket, 38 interjút – egyfajta tematikai vezérelv alapján – kiválasztva összeállította a Beszélgetések életről, világról alcímű könyvet, mely a Háromszék kiadójának Kaláka Könyvek sorozatában jelent meg: mint a könyvbemutatón beszélgetőtársa, Ferencz Csaba megjegyezte, ezzel is bizonyítva, hogy lapunk az értékteremtő írásokhoz nemcsak teret, de időtállóságot is biztosít.
A könyvbemutatón egyébként Ferencz Csaba kérdéseire válaszolva Csinta Samu beszélt munkamódszeréről, arról, hogyan generálták a témák egymást és hogyan választotta ki (és közelítette meg az olykor híres személyiség) interjúalanyait, felelevenítette néhány beszélgetés történetét, a közönségtől érkező kérdésre pedig a kötet címválasztását is megindokolta. És a könyvbemutatón jelen levő interjúalanyok – Pálffy Tibor színművész, Bartos Károly lelkész – is felidézték beszélgetéseikről maradt benyomásaikat: más-más szavakkal ugyanazt fogalmazták meg, éspedig hogy a közös gondolkodás élményét élték meg.
