Sepsiszentgyörgy három „negyede” évtizedek óta – kissé bizarr szakszóval élve – szétfejlődött a többitől. Szépmező, Csíki negyed, Őrkő – három, más-más problémacsokorral élő és küzdő városrész. A legáltalánosabb megközelítésben: részei a városnak, és mégsem. A Sepsi Helyi Akciócsoport Egyesület kezdeményezésére nemrég átfogó, beruházásokat, de közösségfejlesztést is célzó programok indultak. Amint arról múlt pénteken beszámoltunk, ötven szociális lakás, illetve egy új óvoda megépítéséről szóló pályázatokra már aláírták a finanszírozási szerződést.
Az elmúlt évtizedekben főként az Őrkőn több úgynevezett felzárkóztató program indult már, az eredmények azonban enyhén szólva ellentmondásosak. A mostani, a Sepsi Helyi Akciócsoport Egyesület által kezdeményezett program jóval összetettebb, többségében uniós finanszírozású, és azért kecsegtet nagyobb eredménnyel, mert az infrastrukturális beruházások mellett az ott élők, a közösségek az úgynevezett „szoft” fejlesztésére is gondolnak. Egyszerűen fogalmazva: a víz- és csatornahálózat vagy éppen a közösségi ház megépítése mellett a létesítmények befogadását, hasznosítását, de munkalehetőségek megteremtését, egészségügyi, oktatási vagy szociális szolgáltatásokat, vagyis az emberi dimenzió fejlesztését is célul tűzte ki. A külső beavatkozás – legyen az bármilyen számottevő – belső akarat, fogadókészség, erőfeszítés nélkül ugyanis aligha hasznosul.
A Sepsi Prospera elnevezésű, mintegy egymillió eurós projekt része ennek az átfogó fejlesztésnek, és a leszakadt városrészek humán erőforrásainak segítését úgy kívánja megvalósítani, hogy a közösségfejlesztésben, a szociális és egészségügyi gondok enyhítésében, az oktatás-nevelésben érdekelt, tapasztalt szervezetek, hivatalok fogtak össze, természetesen az önkormányzat támogatásával.
A Gyulafehérvári Caritas sepsiszentgyörgyi fiókja által koordinált hatos partnerségben kezdeményezett projekt – melyben a Caritas mellett a Máltai Szeretetszolgálat, a Háromszéki Közösségi Alapítvány, az Amőba Oktatási Központ, a megyei tanfelügyelőség és az önkormányzat vesz részt – szociális, egészségügyi, valamint oktatási szolgáltatásokat foglal magában. Célja hatszáz mélyszegénységben élő személy életminőségének növelése, illetve egy diszkriminációellenes kampány lebonyolítása.
Ez utóbbi kapcsán Bereczki Kingával, a közösségi alapítvány vezetőjével és László Zsuzsával, a Máltai Szeretetszolgálat szociális munkásával a városrészek, a projekt által megcélzott szűkebb közösségek jelenlegi helyzetéről beszélgettünk. A fejlesztéseket ugyanis egy adott helyzetből kiindulva tervezik meg és hajtják végre.
Fejlesztések nélkül
Bereczki Kinga: – Ez a három városrész gazdasági és szociális szempontból egyaránt a legelmaradottabb része Sepsiszentgyörgynek. Ez köztudott, de a probléma kezelése már sokkal többet követel meg mindenkitől. Hiszen nem csak az ott lakókat érinti. Készült egy fejlesztési stratégia, amely erre a három városrészre összpontosít, ennek beruházási része a legfontosabb, hiszen az elmaradottságnak az is az oka, hogy évtizedek óta nincs vagy nagyon kevés az ilyen fejlesztés. Ezzel párhuzamosan a közösséggel való munkára is hangsúly került, hiszen például itt a legnagyobb a munkanélküliség és a szegénység, az elmaradottság. Akkor, amikor a városban egyébként rengeteg fejlesztés zajlott és zajlik, ezek a városrészek még jobban lemaradnak. A stratégia alapját egy komoly, minden aspektusra kiterjedő felmérés képezi. De egy sor találkozót is szerveztünk, ahol az emberek véleményét is meghallgattuk.
Külső segítség is kell
– Szépmezőn például azt tapasztaltam, hogy a frusztráltság nagyrészt abból adódik, hogy lenézik őket. Pedig ők törekszenek, olyan zöldségeskerteket művelnek például, hogy a szentgyörgyiek megirigyelhetnék. A legnagyobb probléma, hogy a városrész kialakulásakor hosszú ideig az állatfarm jól működött, az emberek zöme foglalkoztatott volt, hirtelen jött a munkanélküliség a farm bezárásával, ezt a változást – szervezett alternatíva nélkül – még ma sem tudták feldolgozni, illetve kezelni. Viszont – lehet, ennek kompenzálására – erős közösségi élet alakult ki, immár jobbára fiatalok vezetik, aktívak, elég sokat pályáznak, és főleg nagyon kötődnek a helyhez, a közösséghez. Van tehát remény és belső erőtartalék a felzárkózásra, de szükség van a segítségre. Például sokan szeretnének jobb, jövedelmezőbb munkát, így a projektben is szereplő képzések nagyon jó talajra találnak.
Sokszínű közösség
– A Csíki negyedben sokkal bonyolultabb a helyzet. Nagyon heterogén a közösség. Az idősebb nemzedékek még magukban hordozzák azt, hogy a városnak ez volt az első polgári negyede. Az évek során alapvetően az elszegényedés jellemezte a negyedet, például nagyszámú cigányság költözött be, de nem csupán ebből a közösségből kerül ki a szociálisan rászorulók rétege. Az egész negyedre kiterjed a projekt, és konkrétan az egyik neuralgikus pontjával, a 27-es tömbház lakóival is foglalkozunk.
Csíki negyed – a nevezetes 27-es tömbház
– Hát, ott rendkívül nagy problémák vannak, kezdve a leromlott, a minimális szolgáltatásokat sem biztosító ingatlantól (a minap a szennyvíz ügye merült fel ismét, hiszen az alagsor, a földszint lassan lakhatatlanná válik az elavult szennyvízhálózat miatt – szerk. megj.). De a közösség önmagában nagyon sokszínű, a mintegy nyolcvan itt lakó többségében nem dolgozik, sok gyermekük van, adóssággal (közköltség, egyéb szolgáltatások díja), elszegényedtek, de nem is nagyon törekednek, inkább élnek a kevesek nyakán, mert a közös terhekbe semmit sem tesznek be. Ez nagyon megterheli azt a néhány családot, ahol dolgoznak, szeretnének normálisabb körülmények között élni, közöttük több cigány család is. Azt is mondhatnánk, hogy – Szépmezőtől eltérően – itt nincs önmagán segítő közösség. A kitörési pont elsősorban az lenne, hogy a tömbház infrastruktúráját, a közös részeket külső beavatkozással rendbe lehetne tenni, ennek azonban nagy akadálya, hogy a lakrészek többsége magánkézben van. Vállalkozások bevonásával sikerült a tetőszerkezetet megerősíteni, a kitörött ablakokat a folyosón kicserélni, bejárati ajtót tenni, a város játszóteret alakított ki, virágágyást, padokat telepített. Egy kicsit enyhített a bajokon, ráadásul a lakók egy része is odaállt, bekapcsolódott a munkába. Itt szintén az oktatásban van a felemelkedés reménye, na meg abban, hogy enyhítsük a frusztráltságukat. Ami abból adódik, hogy lenézettnek, elfelejtettnek érzik magukat. Sokat rontott a helyzeten, hogy nemrég egy lebontott ház számos lakóját költöztették be, akik épp a semmittevők táborát gyarapítják.
Nyomor és elemi varázs
László Zsuzsa: – Aki először megy az Őrkőre, a sokkhatás elkerülhetetlen. Számomra olyan volt a tapasztalat, mint egy lórúgás. Sokan látjuk az ott lakó embereket kukázni a városban, de amikor meglátod azt a környezetet, ami egyébként a város egyik legszebb pontja a kilátás miatt, nos, az igazán sokkoló. Az első nap után késő este értem haza gondolatban, pedig fizikailag már rég otthon voltam. Felmerült bennem, hogy ezt a munkát egyáltalán kibírom-e. S aztán néhány nap múlva azon vettem észre magam, hogy szippant be, alig várom, hogy menjek fel. Próbálom megmagyarázni magamnak, hogy mi ez: valami ősi, elemi élet zajlik ott, persze a legnagyobb nyomor közepette. Egészen más ezeket az embereket ott, a saját közegükben, közösségükben látni, mint az utcán általában. Persze ott is nagyok a különbségek, vannak, akik valóban tesznek is azért, hogy jobb körülmények közé kerüljenek, sokan egyáltalán nem törődnek semmivel. Most térképezzük fel azokat, akik részt akarnak venni a Prosperában, de itt is van olyan, aki inkább elmegy külföldre dolgozni, mint a Tegához. A programban részt vevőknek ugyanis bizonyos kötelezettségeket is kell vállalniuk.
Őrkői cigány negyed – a város peremén
– Van olyan család, ahová alig várom, hogy visszamenjek, egyiknél, bár nem a programban, de sikerült is egy egészségügyi problémát megoldani. Van, aki rendkívül hálás, hogy egyáltalán foglalkozunk velük. Személyes kapcsolatokat is sikerült már kialakítani, főleg gyermekekkel, akik segítenek is a munkában. Ami számomra nagyon érdekes volt, hogy egyfolytában szőnyeget mosnak. Lehet, ez egy státusszimbólum, de olyan körülmények között, hogy a tisztálkodási lehetőségek sokak számára nem adottak, mindenképpen különös. Amikor először mentünk, sokan azt kérdezték, hogy bevezetjük a vizet, villanyt? Mi mondhatjuk, hogy nem tisztálkodnak rendesen, de vajon van rá lehetőségük? Pedig vannak közöttük, akiknek igényük lenne a tisztaságra, két közkúttal azonban ezt nem lehet megoldani. Sokan nagyon hálásak, hogy végre valaki tenni akar értük, mert önerőből nem tudnak kilépni abból az állapotból. Beszéltem olyan gyermekkel, aki rendesen járt iskolába, de az online oktatásból teljesen kimaradt, nemhogy laptopja nincs, de a villanyáram sincs bevezetve a házba.
– Mindenkit persze nem lehet felemelni, de ha egypár embert ki tudunk mozdítani, főleg a gyermekek, fiatalok közül, mert sok értelmes, vagány fiatal van, akkor már tettünk valamit. Szerveztünk játékokat, hát valósággal ki vannak éhezve az ilyen tevékenységekre.
Mind Bereczki Kinga, mind László Zsuzsa úgy véli, a Prospera nem tudja megoldani e közösségek minden problémáját, hiszen még a megszólítottak közül sem mindenki veszi igénybe a szolgáltatásokat, de esélyt ad azoknak, akik változtatni kívánnak az életükön, és ezért hajlandóak is cselekedni.