A regény szereplői Angyalka postás kisasszony, valamint négy férfi: maga a regény írója, a falusi orvos, a jegyző és a pap, akik versengenek a kisasszonyért. Aki városi ember, és szükségszerűen kerül falura értelmiségiként, megéli az ottani közösség csak számukra érdekes mindennapjait. Jómagam tanárként kerültem falura, ahol nem kerülhető el a néhány értelmiségivel való találkozás, akár barátság is. Ha ebbe a közösségbe egy jó kiállású, szépecske leány is beletartozik, a vidéki létbe belesimuló nagyvárosi ember számára elkerülhetetlen a kísértés. Ha bármilyen indításból a magányosság gőgjét ölti magára, kegyetlenül kiközösítik, megleckéztetik. Móra Ferenc (aki szükségszerűen régész is) a lélek magányosságáról ír az idézett részben, s eme állapotnak megélése mindenkinél megjelenik hasonló helyzetben.

Magam is tanúja voltam, sőt megélője ennek az állapotnak. Csak talán a „sóvárgás” nem sokáig tartott, mivel jegygyűrű-nélküliségemet hamar észrevették a „szabad” lányok, akik mindig többségben vannak és előbb-utóbb férjhez szeretnének menni. (Inkább előbb, mint utóbb.) A „beolvadás” a falu vegyes világába nagy kisértés. És veszélyes. Aki nem veszi tudomásul a helyzetét, és „nagyképűsködik”, hamar magára marad, s kiváltja a falusi ember megvetését. Ezt pedig nem lehet már jóvá tenni... A tapasztalatát megélő idegen igyekszik mihamarabb otthagyni a falut. Ha szerencsés csillagzat alatt született, befogadja a falu, és „társlélek” is kerül. Ha, szerencsétlenségére, italozó társaság fogadja be, elveszett ember. Az ital elutasítása sértő, elfogadása „avató”, és megkezdődhet a mértéktelen ivászat… sajnálatos következményeivel. Két évet tartó falusi létemben sikerült ezt elkerülnöm, és „elérhetetlen társlélek” is megtalált...

Puskás Attila