Régóta tudjuk: nálunk a feje tetejére állt a világ. Igaz ez a kereset és a költségek közötti arányokra is: minél kevesebbet keresünk, annál több bőrt húznak le rólunk a kiadások. Régóta tudjuk, de most már hivatalos felmérés is igazolt néhány ilyen adatot.
Kiszámolták: a központi régióban Kovászna megyében a legalacsonyabb az átlagkereset. Ráadásul a központi régió fizetéseinek átlaga is alulmarad az országos középértékkel szemben. Pedig munkahelyek vannak. Jól fizetettek többnyire a belügyben, általánosan az állami kasszából és a helyi költségvetésből fizetett szektorban. És nem jól fizetettek: kormány- és kábelgyárban például, aztán sok más ágazatban, ahol a fizetés röhejes – vagy inkább sírásra ad okot. A kettő összevetése adja a megyei átlagkeresetet. Nyilván nem kell feledni, ebben a feje tetejére állt rendszerben a nem jól fizetettek adója adja a jól fizetettek keresetének nagy részét…
De ne csámcsogjunk ezen, a tények beszélnek. Nézzük például a piaci – zöldségpiaci – helyzetet. Itt megint „legek” vagyunk: a megyeközponti piac árai a legmagasabbak a környéken. Sajtóban jelent meg a közelmúltban: azért magasak az árak a piacon, mert a lakosság ezt megengedi magának. Tessék? Olyan gazdagok vagyunk, hogy kétszeres árat adhatunk a paradicsomért, uborkáért és a többiért, mint például a brassóiak? Feltételezhetően ezért kell Brassóba mennünk alapanyagot vásárolni a zakuszkához...
Viszont azt sem kell figyelmen kívül hagyni, hogy a megyeszékhelyi piacon a prímet a viszonteladók viszik. Akik – természetesen, törvényes módon – rendelkeznek termelői engedéllyel. És akkora terméssel, hogy január elsejétől december végéig tudják pultra rakni a hagymát, murkot és a többi zöldséget. Ráadásként gyümölcsöt is. Mert senki nem néz utána, hogyan lehet néhány árnyi földről egy tonna murkot eladni – hogy maradjunk ennél a zöldségnél. Nem tudom, helyi példa-e, de a szóbeszéd szerint van olyan hazai termelői engedély is, amely banánra szól…
Az igaz – és tisztelet nekik –, hogy helyi termelőink is kínálják portékájukat a piacon. Továbbá az is igaz, szinte esélytelenül. Hiába mondják, hogy a girbegörbe murkuk nem látott műtrágyát, a szomszédos standon kínált, importból vagy ki tudja, honnan származó sárgarépa piacosabb, kelendőbb, tisztára mosott, egyforma méretű. Mert a mindennapi fogyasztónak egyelőre ezek a legfontosabb szempontok. Minőség és egyéb apróság? Hogy nem ártana a helyieket támogatni a vásárlással? Nem, ezek a tényezők nem fontosak a legtöbbek számára. Számukra akár az sem lenne hátrány, ha nem lenne helyi zöldségpiac. Úgyis megkapnak mindent a nagyáruházakban.
És az sem számít, hogy az árak szinte egyeznek a nyugatiakkal. Persze hogy nem számít. Hiszen „legek” vagyunk kereset terén is, nemde?
