Az írásunkhoz mellékelt fénykép (nyílgyökér — Marantha leuconera Erytroneura) tanúsága szerint az erkélyen falközépmagasságban függő, igen dúsan ,,levelező" növényünk némely levélcsúcsai száradnak, ami természetesen figyelmeztető károsodás.
Hadd szóljunk tehát a nyári hőségben sokszor a forróságnak és sugárzásnak kitett erkélynövényeink lehetséges károsodásáról. Ehhez persze tudnunk kell azt, hogy bár dísznövényeink többsége a páratelt trópusokról, esőerdőkből származik, van köztük, amely nem igényli ezeket a feltételeket. (Pl. a pozsgás növények, kaktuszok a szárazabb levegőt és talajt kedvelik.) A nyílgyökér — Brazília az őshazája — viszont határozottan árnyék- és párakedvelő. Bár erkélyünk árnyékosabb, belső falán függ, arra ,,panaszkodik", hogy a túl száraz levegő nem emlékezteti brazíliai esőerdei őshazájára. Nos, ezen persze segíteni fogunk sürgősen. Mi a tanulság mindebből? Az, hogy ismernünk kell növényeink igényeit, amelyek megfelelnek származási helyük mikroklímája jellegzetességeinek.
Más. Távollétünkben előfordul, hogy feledékeny szomszédunkra bízzuk növényeink öntözését. Hazatérve kőkemény talaj a cserépben és már-már kiszáradó növény fogad. Hogyan alkalmazhatunk gyors segítséget? Nem bőséges öntözéssel, hiszen a kiszáradt talaj elválik a cserép belső oldalától, és elveszti porózusságát, az öntözővíz pedig gyorsan lefolyik a cserép széle mentén. Állítsuk nagyobb edénybe, enyhén langyos vízbe kb. háromnegyed részig cserepestől, és hagyjuk a vizet átszivárogni az alsó lyukon, az oldalakon. Lehetséges, hogy még meggyógyul károsodott növényünk.