Számomra a karácsonyhoz tartozik az azt megelőző vásárok forgatagi hangulata is. Európa nagyvárosaiban különböző és sajátos szokások és finomságok jellemzik ezeket a napokat.
Ma is fel tudom idézni annak a kasespatzlének (sajtos nokedli pirított hagymával és szalonnakockákkal) átfagyva s éhesen rám tett hatását a bécsi karácsonyi vásárban, melyet az akkor ért kulináris élvezet miatt megpróbáltam elkészίteni, de többszöri kísérlet után sem sikerült úgy. Valószίnűleg kellett hozzá az a fűszeres forralt bor azokkal a nagy bögrékkel, s kellettek az ott körbelengő illatok, amint végighömpölyögtek a Mariahilfer Strassén. Minden városnak, ahol megfordultam a karácsonyt megelőző időszakban, magammal viszem illatait, hatásait, színeit.
Sepsiszentgyörgy főterén is kis fából készült faházikókban árulják házi portékáikat a visszatérő árusok. Mosolygós, olykor átfázottan toporgó manókra emlékeztetnek, amint a pultjaik mögött ezekből a meseházikókból kikandikálnak. Legtöbbjüknek mindig van egy-két kedves szava, pedig az egész napos hidegben, azt hiszem, nekik nagyobb szükségük lenne egy-egy jó szóra vagy felmelengető dicséretre. Mert értékes dolgokat hoznak ki évről évre.
Van, kinél rendszeresen vásárolok. A kézdivásárhelyi Tubák Vince hidegen csavart zöldség- és gyümölcsleveiből, a homoktövispépjéből vagy reszelt tormájából, Melinda messze híres kürtőskalácsából, még ha hosszú, kίgyózó sorokat kell is ott kiállnom. Totyogó baba volt a lányom, amikor az első kalácsot vettük náluk, ma már növésben elkerült, de a kalács íze még a régi, s nincs vásár, hogy őket elkerüljük. Az idő kereke észrevétlenül forog tovább, de a pillanatok varázspercei megállnak bennünk, elbujkálnak, mint nyári bokrok közt a játszadozó kisgyerekek, s aztán előjönnek, amikor a lelkünk kicsalogatja, napfényt hoznak akkor is, ha hóillatú szürke felhők nehezednek a háztetőkre. Egy kedves székely fiatalembernél, a Szűcs-méhészettől, ki annyira tisztán s szépen ejtette a szavakat, mint nagyapa annak idején, mézet vettem. Két üveggel. Egyik a konyha állandó barátja, téli időszakok gyógyerejével. A másik a mézeskalácsba fog beleolvadni, hogy belengje illatával az otthonunkat.
A kijárathoz közeledve gyógyfüvek illata kúszott s terebélyesedett el bennem. Nagyika teafüveit láttam szétáradni, amint a kályha szegletében áztatta, s hideg teleken, ha átfázva a játék hevében beterelt felmelegedni, mindig belénk diktált egy jó zománcos pléhbögrével, mondva: minek orvosság, ha a füvek elvégzik a dolgukat. Mindenre volt valami gyógynövénye, főzete, szörpje. Ez a bódé visszahozta őt. Kedves lány szólt ki a pult mögül, amikor percekig bűvöltem a zacskókba csomagolt s felcímkézett gyógynövényeket. Sorolta, még mi minden van a mögötte sorakozó polcokon. S amikor megláttam szépen csomagolt tea, szörp s más értékes gyógyító egészségmegőrzőit, tudtam, az idén az angyalomtól ilyen csomagot kérek az ünnepi fa alá.
Aznap semmi mást nem akartam venni. A vásárból kifelé andalogva, az utolsó kis faházikó odacsalogatta először a tekintetem, aztán oda vitt engem is. Kézműves ékszerek voltak kitéve. Szeretem nézegetni. Stίlusom visszafogottabb, egyszerű ezüst ékszereket viselek a jegy- s karikagyűrűmet leszámítva. A népi motívumokkal ellátott ékszereket, fűzött gyöngyöket csodálni szeretem másokon. De itt megálltam. Megszólított egy medál, a zöld egy sajátos árnyalatú köve volt ezüstszίnű fonatokba varázsolva. A lányom, látva reakciómat, odaszólt az eladó hölgynek, hogy azt kérjük. Kedves bűbáj szólt ki, hogy agát a kő neve. A hang irányába emeltem a tekintetem, hiszen a nevem latin megnevezését mondta. Bizonyára nem érthette döbbenetem s az azt kísérő reakciómat, kedvesen kimosolygott, hogy nyugodtan kézbe vehetem, ha szeretném, állíthat a lánc hosszúságán. S miközben kedves jelenlétével végig a figyelmét élveztük, ujjai egy újabb ékszert álmodtak. Végül kettőt is megvásároltunk.
A vásárt hátunk mögött hagyva azon tűnődtem, mennyi kedves pillanatban és találkozásban van részünk, s hogy elsietünk előlük néha. Munkámból adódóan telítődve vonulok néha el, magányra s csendre vágyva, de a töltekezés része, hogy ha bemegyek emberek közé, magammal viszem a kedvességet s a mosolyt. Csak így lehet a lélek elemeit regenerálni. Kölcsönösen, számító szándékok nélkül. Ha aznap egyik árusnál sem vásárolok, akkor is kedvesen magyarázták volna portékáikról a tudnivalókat. Vorzsak Annamária is egy bűbáj volt, megszépítette ékszereit a személyisége. Mosolygott, amikor távozóban elköszöntünk, s együtt nevettünk fel azon, hogy végül is a láncom egy szál kolbász ára a szomszéd kunyhóban.
Lehet, hogy pénzért vettem vásárfiát, de amit a kedves ott levő emberek gesztusaiból vittem magammal, igazi ünnepre hangoló dallamként bennem maradt egész délután.
Antalka Ágota
