Számomra a karácsonyhoz tartozik az azt megelőző vásárok forgatagi hangulata is. Európa nagyvárosaiban különböző és sajátos szokások és finomságok jellemzik ezeket a napokat.
Ma is fel tudom idézni annak a kasespatzlének (sajtos nokedli pirított hagymával és szalonnakockákkal) átfagyva s éhesen rám tett hatását a bécsi karácsonyi vásárban, melyet az akkor ért kulináris élvezet miatt megpróbáltam elkészίteni, de többszöri kísérlet után sem sikerült úgy. Valószίnűleg kellett hozzá az a fűszeres forralt bor azokkal a nagy bögrékkel, s kellettek az ott körbelengő illatok, amint végighömpölyögtek a Mariahilfer Strassén. Minden városnak, ahol megfordultam a karácsonyt megelőző időszakban, magammal viszem illatait, hatásait, színeit.
Sepsiszentgyörgy főterén is kis fából készült faházikókban árulják házi portékáikat a visszatérő árusok. Mosolygós, olykor átfázottan toporgó manókra emlékeztetnek, amint a pultjaik mögött ezekből a meseházikókból kikandikálnak. Legtöbbjüknek mindig van egy-két kedves szava, pedig az egész napos hidegben, azt hiszem, nekik nagyobb szükségük lenne egy-egy jó szóra vagy felmelengető dicséretre. Mert értékes dolgokat hoznak ki évről évre.
Van, kinél rendszeresen vásárolok. A kézdivásárhelyi Tubák Vince hidegen csavart zöldség- és gyümölcsleveiből, a homoktövispépjéből vagy reszelt tormájából, Melinda messze híres kürtőskalácsából, még ha hosszú, kίgyózó sorokat kell is ott kiállnom. Totyogó baba volt a lányom, amikor az első kalácsot vettük náluk, ma már növésben elkerült, de a kalács íze még a régi, s nincs vásár, hogy őket elkerüljük. Az idő kereke észrevétlenül forog tovább, de a pillanatok varázspercei megállnak bennünk, elbujkálnak, mint nyári bokrok közt a játszadozó kisgyerekek, s aztán előjönnek, amikor a lelkünk kicsalogatja, napfényt hoznak akkor is, ha hóillatú szürke felhők nehezednek a háztetőkre. Egy kedves székely fiatalembernél, a Szűcs-méhészettől, ki annyira tisztán s szépen ejtette a szavakat, mint nagyapa annak idején, mézet vettem. Két üveggel. Egyik a konyha állandó barátja, téli időszakok gyógyerejével. A másik a mézeskalácsba fog beleolvadni, hogy belengje illatával az otthonunkat.
A kijárathoz közeledve gyógyfüvek illata kúszott s terebélyesedett el bennem. Nagyika teafüveit láttam szétáradni, amint a kályha szegletében áztatta, s hideg teleken, ha átfázva a játék hevében beterelt felmelegedni, mindig belénk diktált egy jó zománcos pléhbögrével, mondva: minek orvosság, ha a füvek elvégzik a dolgukat. Mindenre volt valami gyógynövénye, főzete, szörpje. Ez a bódé visszahozta őt. Kedves lány szólt ki a pult mögül, amikor percekig bűvöltem a zacskókba csomagolt s felcímkézett gyógynövényeket. Sorolta, még mi minden van a mögötte sorakozó polcokon. S amikor megláttam szépen csomagolt tea, szörp s más értékes gyógyító egészségmegőrzőit, tudtam, az idén az angyalomtól ilyen csomagot kérek az ünnepi fa alá.
Aznap semmi mást nem akartam venni. A vásárból kifelé andalogva, az utolsó kis faházikó odacsalogatta először a tekintetem, aztán oda vitt engem is. Kézműves ékszerek voltak kitéve. Szeretem nézegetni. Stίlusom visszafogottabb, egyszerű ezüst ékszereket viselek a jegy- s karikagyűrűmet leszámítva. A népi motívumokkal ellátott ékszereket, fűzött gyöngyöket csodálni szeretem másokon. De itt megálltam. Megszólított egy medál, a zöld egy sajátos árnyalatú köve volt ezüstszίnű fonatokba varázsolva. A lányom, látva reakciómat, odaszólt az eladó hölgynek, hogy azt kérjük. Kedves bűbáj szólt ki, hogy agát a kő neve. A hang irányába emeltem a tekintetem, hiszen a nevem latin megnevezését mondta. Bizonyára nem érthette döbbenetem s az azt kísérő reakciómat, kedvesen kimosolygott, hogy nyugodtan kézbe vehetem, ha szeretném, állíthat a lánc hosszúságán. S miközben kedves jelenlétével végig a figyelmét élveztük, ujjai egy újabb ékszert álmodtak. Végül kettőt is megvásároltunk.
A vásárt hátunk mögött hagyva azon tűnődtem, mennyi kedves pillanatban és találkozásban van részünk, s hogy elsietünk előlük néha. Munkámból adódóan telítődve vonulok néha el, magányra s csendre vágyva, de a töltekezés része, hogy ha bemegyek emberek közé, magammal viszem a kedvességet s a mosolyt. Csak így lehet a lélek elemeit regenerálni. Kölcsönösen, számító szándékok nélkül. Ha aznap egyik árusnál sem vásárolok, akkor is kedvesen magyarázták volna portékáikról a tudnivalókat. Vorzsak Annamária is egy bűbáj volt, megszépítette ékszereit a személyisége. Mosolygott, amikor távozóban elköszöntünk, s együtt nevettünk fel azon, hogy végül is a láncom egy szál kolbász ára a szomszéd kunyhóban.
Lehet, hogy pénzért vettem vásárfiát, de amit a kedves ott levő emberek gesztusaiból vittem magammal, igazi ünnepre hangoló dallamként bennem maradt egész délután.
Antalka Ágota
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
