Ilyenkor, adventben mindig gyermeki lelkülettel készülök a karácsonyra, Jézus születésnapjának megünneplésére. Ennek a ráhangolódásnak szerves része az adventi gyertyagyújtás, a karácsonyi díszek készítése, valamint a Názáret és Betlehem közötti út újabb és újabb megtétele, amely során a tanítványaimmal együtt minden évben mi is tanúi lehetünk a pásztorok és a keleti bölcsek látogatásának a szent családnál, a betlehemi istállóban.
Most, bár másként történik ez a készülődés, mint gyermekkoromban, mégis mindig van benne valami, ami gyakran eszembe juttatja a régi, áldott emlékű ünnepeket, és ez nem más, mint a karácsonyi műsor, amiben most már vallástanárként veszek részt.
Gyermekkorom egyik legszentebb emléke a karácsonyi műsorra történő lázas készülődés volt. A verstanulás drága nagymamám segítségével történt, aki közben sokat mesélt az ő gyerekkori karácsonyi emlékeiről: arról, hogy miként hajtogatta a német katonával a papírcsillagot az első világháború idején, milyen nagy élmény volt számára, ha meggyúlt a csillagszóró az egyszerűen feldíszített karácsonyfán. Gyerekkoromban a karácsonyi műsor próbái gyakran szánkózással értek véget az illyefalvi református Vártemplom tövében.
Otthon a szüleim és a nővérem sokáig vigyáztak, hogy nekem a karácsonyi angyalvárás igazi élmény legyen. Én is különlegesen figyeltem arra, hogy az ünnep közeledtével szófogadóbb legyek, nehogy a viselkedésem miatt elmaradjon az angyal látogatása. Bármennyire is szerettem volna, sajnos soha nem sikerült találkoznom az aranyszárnyú angyallal, hisz mindig épp a templomi szereplésem alatt látogatott el hozzánk. Édesapám már szerencsésebb volt, mint én, hisz ő mindig találkozott az angyallal, de mivel gyakran beszédbe is elegyedett vele, el is késett a karácsonyesti istentiszteletről.
Minden karácsonykor késő este édesanyámmal elmentük a katolikus misére is, ahol a gyerekek egy betlehemes játékot mutattak be. Legnagyobb vágyam lett volna egy ilyen betlehemes játékban pásztor lenni, bár tudtam, hogy kislányként inkább csak angyal lehetnék.
A templomból hazafelé végignéztük a faluban, hol járt már az angyal, erről az ablakból látszódó feldíszített és kivilágított karácsonyfa árulkodott. Természetesen a legnagyobb élményt az jelentette számomra, amikor a házunkhoz közeledtünk, hisz mindig egy csodálatos izgalommal keveredő boldogság kerített a hatalmába, amikor megláttam a szobánk ablakában ragyogóan csillogó karácsonyfát, ami sejtelmesen jelezte, hogy nálunk is járt már az angyal.
Otthon, a családban mindig szűk körben ünnepeltünk karácsonyeste. Ilyenkor elengedhetetlen eleme volt a vacsorának a töltött káposzta, valamint a disznóvágásnak köszönhető kolbász, disznófősajt és sok más finomság. A karácsonyi sütemények sorát a zserbószelet és a különféle kalácsok gazdagították, amelyek közül én a legjobban a dióskalácsot szerettem, míg a nővérem kedvence a rahátos volt. Természetesen, miután kisült a kalács, gyakrabban megfordultunk a kamrában, ahová ellenállhatatlanul csábított a friss kalács illata.
Karácsony nagyszombatjának délelőttje rendhagyóan telt a számunkra. A töltött káposzta illatával átitatott konyhánkban gondoskodva készítettük elő az angyalkának a korábbi évekből megmaradt díszeket, amelyek mindig egy kicsit felújításra szorultak. Közben a tekintetem gyakran az ablakra tévedt, hisz tudtam, hogy ilyenkor röpdöknek az angyalok, akik figyelik a gyerekeket. Édesapám, aki közben kint szorgoskodott, többször is látta az elsuhanó angyalokat a házunk felett, de sajnos én mindig lemaradtam erről a csodálatosnak hitt látványról. Közben gondosan felkötöztük a szaloncukrot is, ami időnként házi készítésű volt, és gondosan kiraktam a belső szoba asztalára, hogy onnan felhasználhassa majd az angyal. Mindig csodálkoztam azon, miként tudja észben tartani az angyal azt, hogy minden évben ugyanazt a karácsonyfa-égősort hozza vissza hozzánk.
Hálás vagyok a Istennek, hogy korábban édesanyaként, most meg vallástanárként élhetem át, a tanítványaim csillogó tekintetét látva az igazi karácsonyi boldogságot, hisz ilyenkor rengeteg élményt és örömet kapok tőlük, ami akkor is megtartóerőt jelent számomra, amikor a szeretet lángja halványabban ég.
Mindenkinek Istentől megáldott, békés és szeretetteljes karácsonyi ünneplést kívánok!
Kinda Eleonóra
református vallástanár
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
