Volt egyszer, talán először, és reméljük, nem utoljára, egy kovásznai lap, amelyet a református egyház adott ki, és Az Ige címet viselte. Pár évig létezett csak, de elég ideig ahhoz, hogy színvonala miatt sokan felfigyeljenek rá.
Elhalt kezdeményezések
Kovásznán lapalapítási próbálkozás állítólag még volt a két világháború közt – talán a 20-as években – Orbai Napló címmel, de semmi nyomot nem találtam a létezésére, valószínű, már hamvaiban elhunyt, akárcsak a 1990-es évek közepén indult lapalapítási szándék, amely szintén az Orbai Napló/Jurnal Covăsnean néven kétnyelvű lapként, függetlennek határozta meg magát. Az első – 1996. decemberi – lapszám megjelenése után miért, miért nem, megszűnt. Kovászna és környéke lapja akart lenni, két nyelven,magyarul és románul közölt híreket, cikkeket.
Az első és egyben utolsó szám ünnepi, karácsonyi szám volt nyolc oldalon. A novemberi választások újat akarásának lendületében köszönti az új polgármester, Málnási Levente az olvasókat, és bízik a lap hosszas életében, mert szükség van rá. Nem így történt. Gazda József is intéz pár szót „Az újszülötthöz”, s hangsúlyozza a „még anyaméhben mocorgó” újság szükségességét. Kívánja, hogy legyen arculata, célja, és „szolgálja a népet, melynek szolgálatára rendeltetett”. Készítői tekintsék ügynek a lapot, „csak az igazat írják, hazug ügyeket ne szolgáljanak”. Tömören megfogalmazza az igazán érdemes lap arculatát, ars poeticáját. A szerkesztőségi vallomásból pedig kiderül, hogy elsődleges céljuk a tájékoztatás. Bíznak a lakosság bekapcsolódásában, a segítségükre alapoznak. Lehet, a közöny is egyik oka volt a kezdeményezés elhalásának.
Lássuk közelebbről, mit ígért ez az első szám. Hírei közt olvashatunk a művelődési ház javításáról, a Turisztikai Társaság szakszervezetének harcairól, a készülő gyermekvárosról, kitüntetett pedagógusokról, az egyházi életről. A cikkek zömének témája a karácsony. Nyirő József, Nagy Árpád, Tolnay Klári, Csíkszentmihályi Róbert, Márai Sándor írásait, vallomásait, versét olvashatjuk. A román oldalak is a karácsony köré szerveződnek. Az utolsó oldal könnyedebb, szórakoztató célú. A kovásznaiságot hangsúlyozandó Torró Vilmos ex librisei illusztrálják a lapot. Egyszóval ígéretesnek indult, kár, hogy hamvába halt. Vajon ez kovásznai sajátosság? Szeretném hinni, hogy nem.
A középiskolában is volt/van egy pár lappróbálkozás, de ezek az iskola, a diákság belső életével foglalkoztak/foglalkoznak. Nos, a fentiekhez képest Az Ige minőségében és élettartamban is messze kiemelkedik. Összesen 24 száma jelent meg 1990 áprilisától 1993 elejéig, amikor is áldatlan körülmények közrejátszása miatt megszűnt.
Az előzmények
Előzményeiről egypár szót. 1990. március 7-én megalakul Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület. Elnöke Gazda József, alelnöke Szász Tibor és Pap Elek, titkára Albu Erzsébet, pénztárosa Balló Anna, főtitkára Fábián Ernő. Legfontosabb céljai: elsősorban a névadó nyelvtudós emlékének ápolása, egy dokumentációs központ létrehozása, a helyi kulturális élet fellendítése, a magyar népi kultúra ápolása. Önálló sajtóorgánuma nem volt, ezért kapóra jött, hogy a református egyház a holland Oost Europa Kontakt alapítvánnyal kapcsolatot épített ki, akik egy nyomdát ajándékoztak az egyháznak.
1990. március 18-án, tehát a helyi egyesületünk megalakulása után szűk két héttel a református egyház és a holland alapítvány képviselői megalapították Az Ige nevű alapítványt. Hatósági tagjai: Kusztos Tibor elnök, Csikós Tibor gondnok, Gazda József titkár, Fábián Ernő, Magyari Lajos, Jan Henk Geerts tagok. Tehát a két szervezet vezetőségéből közösen választottak képviselőket, így közös nevezőre jutottak: a lap legyen mindkét szervezet orgánuma.
Az Ige református gyülekezeti lapként határozza meg magát az Ige Alapítvány elnöke, Kusztos Tibor református lelkipásztor kezdeményezésére. Tiszteletbeli elnök dr. Tőkés István. A szerkesztőbizottság: Fábián Ernő (főszerkesztő), Gazda József, Gazdáné Olosz Ella (grafikai szerkesztő, az első két szám és az utolsó szám kivételével), Kónya Ádám, Kusztos Tibor. Kisgyörgy Tamás az első két szám, míg Kusztos Tibor az utolsó szám grafikai szerkesztője. Havilapként szerették volna megjelentetni. Az első évben 8 szám, ebből a 4–5. és a 7–8. szám összevontan jelenik meg. A II. évfolyamban (1991) 11 szám (a 7–8. és 10–11. sz. összevontan), a III. évfolyamban (1992) 4 szám, míg az utolsó évben (1993) 1 szám jelent meg.
Jeles szerzők
A számok többnyire egy jól meghatározott tematika körül szerveződnek: Tavaszy Sándor-, László Dezső-szám, ökumenikus, a három legnagyobb keresztény ünnepnek – karácsony, húsvét, pünkösd – szentelt lapszámok, vallási néprajz, Kovászna-szám. A II. évfolyam 3. számától a fejléc alatti címben jelzik a témát is: Örök tavasz, örök forradalom, Kőrösi Csoma Sándorra emlékezünk, Iskolánkért, megmaradásunkért, A család, létünk alappillére, Lelki egységben, Széchenyi – a legnagyobb magyar, A szorongatottság fényei, Szeretettel – szeretetért, 150 év után is él (K. Cs. S.), Visszatekintő, Helytállás – hűséggel, Emlékszám (Gazdáné Olosz Ella).
Kiemelkedő írások szerzői a hittudomány témájában: Makkai Sándor, Kusztos Tibor, Székely József, Pásztori K. István, Tőkés István, Tavaszy Sándor, Nagy Lóránt Géza, László Dezső, Balogh Tibor (Nagykanizsa), Nagy László, Szász Tibor, Csiha Kálmán, Tőkés László, Kozma Béla, Hajdú Zoltán, Ravasz László, Tonk Sándor, Szász Béla, dr. Havadtőy Sándor, Vargha Pál, Bartha Gyula, Bányai László.
A történelem, művelődéstörténet tárgyköréből is jelentős szerzőket sikerült a lapnak megszólítania. Fábián Ernő és Kónya Ádám majd minden számban közöl értékes cikkeket. Érdemük az is, hogy bevonzották az erdélyi és anyaországi szakembereket is: László Gyulát, dr. László Ferencet, Marczell Pétert, Vita Zsigmondot, Zágoni Jenőt, Bethlenfalvy Gézát, Demény Lajost, dr. Binder Pált, Kisgyörgy Zoltánt, Győrfi Dénest, Bernard Le Calloc’h-ot, Ioan Viorel Bădicăt, Kiszely Istvánt, dr. Hadnagy Csabát, dr. Bíró Gábort, Tompa Csabát, Gazda Ferencet, Incze Lászlót.
Irodalomtörténet, néprajz témakörben Gazda József számos cikke mellett neves személyiségek vállalnak közlést: Szentimrei Judit, Pozsony Ferenc, Sombori Sándor, Veress Dániel, Gazdáné Olosz Ella, Gazda Klára, Gazda Enikő, Cs. Szabó László, Vita Zsigmond, Czine Mihály, Balogh Edgár, Mráz Lajos, Beke György, Dávid Gyula, Varga Domokos, Olosz Katalin, Nagy Olga, Cseke Péter.
A vers és próza rovatban is számos neves alkotó neve szerepel: Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba, Csanádi Imre, Áprily Lajos, József Attila, Ferenczes István, Farkas Árpád, Reményik Sándor, Szentimrei Jenő, Tamás Menyhért, Szilágyi Domokos, Erdélyi József, Magyari Lajos, Illyés Gyula, Lendvay Éva, Markó Béla, Nemes Nagy Ágnes, Petőfi Sándor, Ignácz Rózsa, Zajzoni Rab István, Vári Fábián László, Cs. Szabó László, Horváth István, Benedek Elek, de helyet kapnak itt a magyar népköltészet remekei is.
E rideg felsorolások is egyértelműen jelzik a lap igényességét. A Háromszék, a Művelődés, a Korunk is hírt ad a lap létezéséről. Kritikusi szakvélemény, részletes méltatás azonban tudtommal nem jelent meg, az idő rövidsége sem kedvezett a megfontolt véleményezésnek.
Értékorientáltság
A lap – sajnos – ma már történelem. Távlata van.
Mai szemmel vizsgáljuk meg szerepét, értékét, elsősorban szűkebb hazája, Kovászna vonatkozásában, majd az erdélyi magyar sajtó történetének tükrében.
Kovászna sokat veszített művelődési lapjának megszűntével. A lap olyan úton indította el olvasóközönségét, mely felemelte volna a kulturális igény egy magasabb fokára. Az érdeklődő olvasó innen értesült nemcsak történelmünk, kultúránk egyes értékeiről, de ami még fontosabb, saját környezete kultúrájának, történéseinek, hagyományainak megismertetését első kézből itt megkaphatta, ugyanakkor értéktudatra, igényességre is nevelt. Ilyen értelemben pótolhatatlan űrt hagyott maga után.
Tiszavirág-életű szép lapunk várja a megérdemelt folytatást, ami a város fiatal és vállalkozó kedvű értelmiségére hárul. Adja Isten, hogy megszülessen az új lap!
Fiatalok, rajtatok a sor! Arany János szavaival szeretnélek biztatni:
Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja!
Szabó Etelka, Kovászna
