A kétezres évek közepe táján jelölte ki Köllő Zsolt Ágoston sepsiszentgyörgyi biológiatanár és néhány pedagógustársa Háromszék első tanösvényét a besenyői tábor közelében. A fiatal pedagógus már akkor biztos volt abban, a legmaradandóbb tanórák azok lesznek diákjai számára, amelyeket a természetben tart meg. A Pro Natura-táborokban, honismereti túrautakon már korábban megfigyelte idősebb tanárait, hogyan tudnak a legnagyobb lelkesedéssel beszélni a legkisebb élőlényről is. Azóta is azt vallja – akárcsak a több mint negyvenéves Pro Natura mozgalom alapítói, Farkas István és néhai Gaál Sándor –, hogy a természet a legjobb tanító.
Középiskolai osztályfőnökét, Nagy Gábor kémia szakos tanárt említi, aki táborokba, kirándulásokra vitte osztályát, és szerinte ezek a kiruccanások adták az első lökést a természet felé. Az egyetemen a terepgyakorlat az oktatás része volt, így nem csoda, hogy 1995-ben, fiatal pályakezdőként nem az osztályteremben érezte a legjobban magát, hanem tanítványai körében a természetben.
Köllő Zsolt rendszeresen túrázott az Erdélyi Kárpát-Egyesülettel, részt vett Pro Natura-táborokban, majd 2003–2007 között tanára és osztályfőnöke volt a Kiss Árpád Általános Iskola Waldorf-osztályának, amelynek az iskola bezárása miatt a nyolcadik osztályt a Váradi József Általános Iskolában kellett befejeznie. Tanév közben is tantáborokba vihette tanítványait, hisz ez a Waldorf-program része, és itt volt leginkább alkalom arra, hogy a dolgok összefüggéseire is felhívja a figyelmet.
Azt mondja, amikor visszapillant diákéveire, a hátizsákos kirándulásokra emlékszik legszívesebben. Néhány kémia- és matematikaórát is fel tudna idézni, de ezeket inkább azért, mert nagyon ráijesztett a tanár, hogy még többet kellene tanulni, ám az igazi emlékek a bodvaji hegyekhez, a vargyasi táborokhoz fűződnek. A tíz-húsz éves találkozókon is ilyenszerű kirándulásokat emlegetnek tanítványai: „az volt a vagány, amikor felmentünk az Egyeskőre és ott aludtunk”.
A helyzet azonban változott. Panziókban kínálnak különböző tábori programokat, ott nem a tanár állítja össze a programtervet, de a szülők szívesebben választják ezeket, nem támogatják a rusztikusabb körülmények között meghirdetett táborokat, nehezebb túrákat, de a diákok részvételi szándéka is megváltozott, ami egybeesik a telefonos világgal – állítja Köllő Zsolt. Jó ideje a papírmunka is megsokasodott az iskolán kívüli tevékenységek esetében, egész iratcsomót kell összeállítani, ezért a tanárok ritkábban vállalnak programszervezést – mondotta.
Köllő Zsolt negyedik éve tanára a Mihai Viteazul Főgimnáziumnak, itt van a végleges katedrája, korábban a Székely Mikó Kollégiumban tanított. Az elmúlt két esztendőben a koronavírus-járvány még inkább megnehezítette a tanórán kívüli együttlétek szervezését, szinte lehetetlen kimozdulni az osztályból, a diavetítőre, az okostáblára kell hagyatkozni, de ez nem helyettesíti a természetben szerzett tapasztalatot, közös élményt – hangsúlyozza a természetjáró pedagógus.
A háromszéki honismereti kiadványok sokasága természetföldrajzi és történeti-földrajzi fejezeteinek szerzője, az Erdélyi Kárpát-Egyesület kiadásában megjelent Barangolások Háromszéken (2017) szerkesztője, a Cimbora gyermeklap rendszeresen közlő munkatársa, az Iskoláink névadói – A háromszéki tanintézmények névadóinak rövid bemutatása (2011) című könyv szerzője legutóbb arra kapott felkérést több, természettudományokban jártas helyi szakemberrel együtt, hogy állítsák össze a Vadon Egyesület gondnokságára bízott sugásfürdői Rókavár erdei iskola programját. Bár időnként egymásra tevődnek a feladatok, Köllő Zsolt Ágoston ereje, kedve nem lankad, egy jó túra felfrissíti, és megy tovább a saját maga választott útján.
