Ház tetején sok a drót:
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre.
Fehér már a város tőle:
fehér már az utca,
fehér már a puszta,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol,
nincs más
fekete
csak a Bodri
kutyának
az orra
helye,
és reggel az utca, a puszta, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!

Nemes  Nagy  Ágnes: Hóesésben

Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.

Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető.

Osvát  Erzsébet: Cinkék a fán

Nyírfácska áll
a téli tájban,
tavaszra várva
egymagában.

Tavaszra várva,
napmelegre,
karjait tárja
dideregve.

Vidám cinke
tekint le rája,
s repül, repül
az egyik ágra.

Hintázik rajta
fel-le, fel-le,
társai szállnak
hozzá egyre.

Nyírfácska feled
fagyot, telet,
felvidítja
a madársereg.