Ez az ukrajnai válság igencsak jól jött néhány országnak, amelyek most mégis egymásra vetnek a kialakult helyzet miatt. Putyin megmutathatja, hogy ő micsoda sportember, hadseregével a háta mögött. És az események kedveznek az amerikai elnöknek, Joe Bidennek is, akinek népszerűsége a bányászbéka hátsó fele alatt lapul, akárcsak az angol miniszterelnöké, Boris Johnsoné, aki éppen most járt Ukrajnában. Mindketten meg akarják akadályozni a háború kitörését, amit az oroszok, Putyin szerint, nem akarnak kirobbantani.
Ezek hárman megegyeztek. Putyin megígérte titokban nekik, hogy segít rajtuk. Rendez egy csapatfelvonulást, és úgy tesz, mintha háborút akarna. Aztán Joe és Boris szankciókkal kezdenek fenyegetőzni, és úgy tesznek, mintha ők akadályoznák meg a háború kitörését. Ettől aztán mindhármuk népszerűsége kedvezően alakul.
A Le Figaro francia napilap megírta, hogy az Észak-atlanti Szövetség (NATO) újjáéledését végül is Putyinnak köszönheti. Ez sajnos elég későn történt, mert a francia elnök, Macron már 2019-ben megmondta, hogy a NATO agyhalálban leledzik. Nehezen értelmezhető, mert ha valaki agyhalálba kerül, akkor vége. De ha mégis újjáélesztik az agyhalált szenvedettet, vajon épeszű lesz-e valaha(haha)?
Macron úgy élesztgetné a NATO-t, hogy Joe katonái mellé éber franciákat is küld hozzánk. De nagy az öröme az Egyesült Államok és Nagy-Britannia mellett Csehországnak, Dániának és Spanyolországnak is, mert az Ukrajnának eladható fegyverek mennyisége néhány hét alatt megsokszorozódott. Ukrajna rosszul áll anyagilag, de sebaj, mert majd adnak hitelt is nekik, amit aztán utódaik és utódaik utódai fizetnek vissza. (Akárcsak mi és leszármazottaink a Románia által felvetteket.)
Ez alkalommal olyan gazdag országok NATO-ba történő felvétele is felvetődött, mint Svédország és Finnország, melyek jó sok pénzt hozhatnának a NATO konyhájára. Azt nem tudom, nem lenne-e jobb békefenntartókat küldeni Ukrajnába, ahol elüldögélnének vagy húsz évet, mint Afganisztánban. Vinnének nekik demokráciát, mert abból nagyon sok, mondhatni felesleg található egy sereg NATO-tagállamban. Aztán még az is lehet, hogy mikor mindenki megunná a békefenntartást, akkor – Putyin nagy örömére – kivonulnának onnan.
Az Ukrajna elleni elkerülhetetlen orosz támadás nótáját addig fújta a fél világ az amerikai elnökkel, mint karvezetővel az élen, hogy abból már az ukrán elnöknek, Zelenszkijnek is elege lett. Pedig novemberben még ő is arról szirénázott: „ma létezik egy fenyegetés, hogy holnap háború lesz”. Zelenszkij most azért hőbörgött, mert az Egyesült Államok és egyes európai országok vezetői is az Ukrajnában tartózkodó diplomatáik távozásáról beszélnek. Szerinte korai és felesleges megijeszteni a helybélieket és a pénzpiacokat, hiszen az emeli a Kijev által felvett hitelek költségeit. De így felvetődik a kérdés, hogy ha Kijev nem is aggódik annyira egy hatalmas invázió miatt, akkor miért kell annyi fegyvert és pénzt küldeni oda? (Nem azért-e, mert van elég?)
Románia aktív szereplője az eseményeknek. Itt is elég szépen tombol a borús háborús hisztéria. Mi is letettük a garast Ukrajna mellett. Nálunk munkamegosztás van Iohannis elnök és külügyminisztere, Bogdan Aurescu között. Aurescu a Románia és Ukrajna közötti diplomáciai kapcsolatfelvétel 30. évfordulóján csupa szép szólamokat zengedezett Ukrajna területi egységéről és integritásáról, együttműködési szándékainkról. Iohannis ugyanakkor telefonon beszélt Zelenszkijjel, és bár kifejezte készségét az Ukrajnával történő mindenféle kétoldali partnerségre, a végén felemlegette (amit Zelenszkij akár hánytorgatásnak is vélhetett) az ukrajnai román kisebbség jogaival kapcsolatos problémákat.
Tudjuk, hogy náluk a nagy demokrácia oda vezetett, hogy sem a román, sem a magyar kisebbséget nem ismerik el őshonosnak, és jól megnyirbálták jogaikat. Ráadásul azt mondják, hogy az ott élők nem románul, hanem moldáv nyelven beszélnek.
A nemzeti kisebbségek sorsa különben nemsokára megoldódik, mert az ellehetetlenített anyanyelvű oktatás és más korlátozások miatt úgy eltűnnek, mint ahogy megszűntek jogaik is.
De szerencsére lesznek helyettük más típusú kisebbségek, akiket igencsak védnek Amerikában, Angliában és a nyugat-európai országok többségében, nem úgy, mint a nemzetieket.