Sajnos, ilyen az élet. Mindig emlékezünk valakire. Ezúttal a szerény, művelt, tehetséges költőre, akit én az erdélyi magyar irodalom legnagyobbikának tartottam és tartok.
Akitől sokat tanultam, és akit még személyesen nem ismertem, amikor az Igaz Szó irodalmi folyóirat szerkesztőjeként hozzám címezte levelét 1971. december 16-án Vlahicára. Engem is váratlanul ért. Engedtessék meg leközölnöm egész terjedelmében...
„Olvastam a Korunk tizedik számában okos és jogos fejtegetéseit a sajtólevelezők gondjairól. Íme, kapok vállalkozói kedvén, és íráskészségét ismerve arra kérem, írjon az Igaz Szó Alkotás és közvélemény című rovata számára egy nyílt és őszinte cikket, hogy mit szeret és mit nem szeret a kicsinyke romániai magyar irodalmunkban (konkrét művekre hivatkozva is), mit vár mint olvasó az irodalomtól – különös tekintettel valóságunkra s e valóságunkban élő nemzetiségünkre. Én írását látatlanban a januári számba terveztem, éppen ezért nagyon sürgős lenne. Szabad a keze – bármiről írhat irodalmunkkal kapcsolatban. Csupán arra kérem, hogy december 25-ig, ha módjában áll, juttassa el – ne az én címemre, mert hosszadalmas – egyenesen a szerkesztőségnek Gálfalvi Györgynek címezve. Engem postafordultával egy lapon értesítsen, számíthatunk-e írására. Boldog ünnepeket, boldog új évet kíván, barátsággal köszönti: Farkas Árpád”
Már nem emlékszem pontosan, mit is írtam Árpád biztatására az Igaz Szónak, de megőriztem kiadott verses köteteit, publicisztikai könyvét, melyet időrendi sorrendben dedikáltattam vele. A Jegenyekörben: „A nyomtatott betű egyik leghűségesebb emberének baráti szeretettel”, Alagutak a hóban: „Barátsággal ajánlom a Golgota teraszán 1979 szeptemberében”, Asszonyidő: „Testvéremnek a betűben férfi időt kíván szeretettel F. Á, 1983. június”, és a legutóbb, 2015-ben megjelent, róla szóló könyvben: „Régi társamnak a betűben udvarhelyszéki üdvözlettel, szentgyörgyi barátsággal Farkas Árpád 2016. február 6-án”.
Kedves Árpád, Isten veled, emlékedet és barátságodat szívemben őrzöm!
Ferenczy L. Tibor
