Mózes László
Ismételten megfosztották az erdélyi magyar közösséget – nem csupán az Erdélyi Református Egyházkerületet – örökségének egy jelentős, pótolhatatlan részétől. A legfelsőbb bíróság ugyanis jogerősen elutasította a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Természettudományi Múzeuma gyűjteményének visszaszolgáltatását az Erdélyi Református Egyházkerületnek. Ez annyit jelent, hogy noha a Református Egyházkerület korábban sikeresen visszaperelte a kollégium épületeit, de az épületekkel már nem adták vissza az ezekkel együtt államosított ingóságokat is. Az egyház pert indított az értékes, nem csupán szimbolikus jelentőségű gyűjteményéért is, ám azt most jogerősen elveszítette.
A helyzet abszurd és érthetetlen, hiszen államosításkor nem csupán az iskola épületét kobozták el, hanem a kollégium természettudományi gyűjteményét is. Természetes, hogy az egyház képviselői a törvényesség összes lehetséges útján megpróbálták visszaszerezni jogos tulajdonukat, most mégis azzal szembesülnek, hogy próbálkozásuk kudarcba fulladt.
Felháborító és elkeserítő. Jóval többről, közösségi megalázásról van szó, nem csupán az ország egyik legértékesebb természettudományos gyűjteményéről. Amelyet egyszerűen eltulajdonítottak – lehetne más, politikailag kevésbé korrekt kifejezésekkel is élni –, noha azt a nagy múltú nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanárai, diákjai évszázadokon át gyűjtötték, gyarapították, óvták. A kollégium négy termében működő – és immár jogerősen Nagyenyed városát gazdagító – múzeum kollekciója mintegy 28 ezer tárgyat számlál, ezzel Románia egyik legrégebbi és legnagyobb ásvány-, növény- és állattani gyűjteményének tekintik, amely továbbra is a patinás nagyenyedi skóla épületében marad. A kollégium vezetőségének időközben annyit sikerült elérnie, hogy a tárgyakat magyar nyelvű felirattal is ellátták, a tanárok pedig biológia- vagy földrajzórát is tarthatnak a múzeumban, ahová a diákok ingyen beléphetnek.
„Amit visszaadtak, annak próbálunk örülni és rendeltetést adni, amit nem, azt elsiratjuk vagy meggyászoljuk, ennyi maradt számunkra” – nyilatkozta a történtek kapcsán a Kolozsvári Rádiónak rezignáltan Kató Béla református püspök. Azt is megjegyezte, hogy a Székely Mikó Kollégium ügye amolyan vízválasztó a visszaszolgáltatási folyamatban, amióta a sepsiszentgyörgyi középiskola épületét 2014-ben visszaállamosították, az egyház váltakozó szerencsével perel elkobzott javaiért. Olyannyira – hangsúlyozta a püspök –, hogy most már azon csodálkoznak, ha az állam visszaad valamit.
Még jó, hogy élhetünk e csodálkozáshoz való jogunkkal, az – legalábbis egyelőre – nem korlátozható. Mert egyre nyilvánvalóbb, hogy az egyházi visszaszolgáltatással való önkényes játszadozás senkit nem zavar, az kizárólag a magyar közösségnek fáj. Sorozatosan megalázhatnak, megfoszthatják történelmi magyar egyházainkat jogos tulajdonától, keserűségünkkel, hiányérzetünkkel magunkra maradunk. A progresszív „értékek” térnyerésére, mindenféle más, kortárs agymosásra oly kimérten és ridegen figyelő, civilizáltnak vélt Európa mással elfoglalt, kisebbségi jogok tekintetében pedig „csendes, újra csendes”.
