Végre egy asztalhoz ültették a három potenciális miniszterelnök-jelöltet, a liberális Călin Popescu Tăriceanut, a szocdem Mircea Geoanăt és a hibrid párti (D-LP) Theodor Stolojant. A tét az lett volna, hogy a várományosok rukkoljanak elő kormányzási programjaikkal, melyeknek meghatározó eleme, sarkalatos pontja a válságkezelési koncepció lenne.
Mi is lehetne egyéb eme vészterhes napokban, amikor csikorogni-nyikorogni kezdett az ország gazdasági gerendázata, s nem lehet tudni, ránk mikor szakadhat, ha szakad a tető...
Alig négy nappal a választások előtt történt ez, s ahogyan mondani szokás, most tényleg hegyeknek kellett volna vajúdni, hogy megszülessen valami nagy dolog. Hát vajúdni vajúdtak éppen, de nem szültek egyebet, mint három csóró és nyeszlett egeret.
Azt, azt, három bőregeret (ami nem is igazán egér, de e fölvázolt programok sem voltak igazi programok), s a halovány és koncepciótlan fejtegetésekből sok minden kiderült, csak az nem, hogy a majdani befutó — ha nem lesz egy mosolygó negyedik! — mit is tenne, ha valóban szakadna a gát.
A leggyengébben — persze, ez szubjektív vélemény — Mircea Geoană szerepelt, aki nem tudott nyomósabb érvet felhozni maga és dicső pártja mellett, mint a Tăriceanu-kormányzás ócsárlását s ama ősi marxi tételt, hogy ország-világ vezetésére egyedül a baloldal képes. A baloldal (természetesen, javított és korszerűsített kiadásban!), mely egyszerre képes korszerű piacgazdaságot és szociális biztonságot teremteni. (Mi hozzátennénk: ha van, miből.) Geoană apokaliptikus képekben ecsetelte a neoliberális világrendszer csődjét és várható összeomlását, minek egyetlen ellenszere a kiplasztikázott szocializmus.
Theodor Stolojan is eléggé mélyen repült, s nem is volt nyomósabb érve a válság kezelhetőségére, mint a honi bankrendszer konszolidálásának ideálja. Hiába, ő pénzügyi szakember, meg lehet bocsátani őnéki ezt a fiskális szemléletet, csak elfelejtette elmondani, hogy az egész ,,honi" bankrendszer voltaképpen a nagy európai bankok leányvállalataiból áll, s ha a nagy papák-mamák buknak, akkor a mi bakfislányaink sem kerülhetik el sorsukat. Az esetek döntő többségében.
Talán most is Tăriceanu miniszterelnök tűnt a leginkább meggyőzőnek és leghitelesebbnek, mert ő érvként a liberálisok végigvitt négyesztendős mandátumában felmutatható eredményeket hozta fel maga és pártja védelmére. Persze, ezzel úgy is járhat, mint a vicc székelye, aki ,,a maga védelmére" a bíróságra a lőcsöt hozná fel a szekeréről, de a tárgyalás alatt már a szekérnek is nyoma veszett. Tăriceanu a külföldi befektetések további élénkítéséről értekezett, ami több okból is eléggé hiú ábránd.
Summa summarum: a három jelölt közül egyik sem volt igazán meggyőző, még kevésbé vigasztaló és jókedvre derítő.
