Nemrég láttam a Jógyermekek képeskönyve című előadást a helyi színházban. Véleményem, hogy a darab csapnivaló és minden jó ízlést meghalad, az előadás pedig túlzottan modernkedő, a közönséget lekicsinylő.
Több barátom is kisétált az előadásról, én is csupán az egyik szereplő színész iránti tiszteletem miatt szenvedtem végig az egészet. Pedig a színészek igyekeztek kitenni magukért. Érthetetlen számomra, hogy a helyi városi tanács hogy tud támogatni ilyen őrültséget, amikor – az abszurd nevében – a szülők gyermekeiket ölik meg. Főleg a téli ünnepek alatt, amikor minden a szeretetről, az igazi családi összetartozásról kellene hogy szóljon! Hiszen tudomásom szerint közpénzből is finanszírozzák az intézményt. Ha a nyugati nagyvárosokban külön utcák vannak teli kísérleti (számomra agyonmodernkedő) színházakkal, egy székely kisváros egyetlen színháza, amely különben jó hagyományokkal rendelkezik, szerintem ezt aligha engedheti meg magának.
Szükség van a kísérletezésre is, de kérdem én: hogyan ápolja így a színház a híres névadója, Tamási Áron nagy székely író szellemi hagyatékát? Mikor játszott Tamási-darabot utoljára a színház? Hogyan fogja a legifjabb nemzedék megismerni Tamási varázslatos világát és nyelvezetét?
Imre Zoltán, Sepsiszentgyörgy
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
