…Elmondom hát mindenkinek – áll Karinthy Frigyes (1887, Budapest – 1938, Siófok) Előszó című versében meg-megismételve, sőt, „áthallással” utalva nagy kortársára is.
(„Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél... / Mégis a legtöbb: ember, aki él, // Mindenkinek rokona, ismerőse, / Mindenkinek utódja, őse...”) Amikor először figyeltem fel Karinthy humorára és ilyen jellegű írásaira, sőt, köteteibe foglalt, karikírozott nemzedéktársainak találó jellemzésére – Így írtok ti (1912), Tanár úr, kérem (1916) –, egyszerre kedvenc szerzőm lett, és ismerőseimnek is ajánlottam munkáit. Ezt teszem most is.
Utóbb újraolvastam az agydaganatos, beteg Karinthy könyvét (Utazás a koponyám körül, 1938), és önkéntelenül is korunk egy másik remek szerzőjének önéletrajzi könyvére gondoltam – Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló. Mindkét esetben a halál elkerülhetetlen volt, és ezt mindkét remek szerző tudta. De az a mód, ahogyan a sikeres – vagy inkább kevésbé sikeres – orvoslás megállíthatatlanul halad előre, mindkét könyv lapjain megrázó és hősies. Karinthyt az akkori idők agyműtétekben legjobb orvosa, a svéd Olivecrona műti. A felettébb izgalmas leíró részletekből válasszunk egyet.
„Eszméletnél kell maradnom. Lássuk csak. Ébren vagyok, tudom, hol vagyok, operálnak. Most valószínűleg az agyburkot nyitják föl, szép rendesen, egyenletesen, egy vágás, egy csipesz, és így tovább, mint a szabónő. Logikusan, mégis váratlanul...”
Tudjuk, hogy minden nagyszerű orvosi tudás ellenére nem sikerült az agydaganatot – fontos agyi központok figyelembevétele miatt sem – teljesen eltávolítani, így a következő évben Karinthy elhunyt. Az idézett szövegben is felvillan az író humora, amely még ebben az élet-halál helyzetben is előjött.
Tisztelt olvasóim figyelmébe ajánlom Karinthy valamennyi prózai művét, amelyekben a világunkról alkotott nézet társul a finom humorral és a „mégis” harccal az életért. Ne mellőzzük a Karinthy család más született tehetségeseit sem – Ferencet, Gábort –, akik szintén jelentőset alkottak pályájukon.
Puskás Attila
