Nemzeti színű kokárdákkal díszítették fel a kézdivásárhelyi Gábor Áron teret, ahol legutóbb 2019-ben volt nagyszabású március 15-i ünnepség, ugyanis 2020-ban és 2021-ben a járvány miatt csak szűk körben lehetett megtartani a megemlékező ünnepségeket.  Ez idén változott, az ágyúöntő Gábor Áron szobrát körülölelő téren felvonultak a környező falvak szekeresei és lovasai, illetve a város iskolásai is, a rendre pedig a szép számban jelen lévő csendőrök felügyeltek, „megszállva” a főtérnek a polgármesteri hivatal felőli oldalát.

Az ünnepség 11 órakor kezdődött, a városközpontba bevonultak a környékbeliek, feldíszített lovakra és szekerekre lehetett rácsodálkozni, ez kétségtelenül a legkisebbeknek volt nagy élmény, akiknek kezéből a magyar lobogó és a fiatalok által osztogatott székely zászló sem hiányzott, erről az RMDSZ helyi szervezete gondoskodott.

Nagyvarjasi Oláh Sándor alkotása, Gábor Áron egész alakos szobra mögött a szervezők nagy méretű magyar zászlót húztak fel, az előző évekhez képest pedig az is változást jelentett, hogy a zenei aláfestést biztosító, Gyergyai Barna által vezényelt fúvósbandérium számára emelt színpadot biztosítottak, illetve a Református Kollégium Rockzenekara is kitűnt, láthatóbbá vált.

A beszédek sorát Bokor Tibor polgármester kezdte, szintúgy az ő mondandója, mint a többi szónoké, szorosan kötődött a szomszédban zajló háborúhoz. „Legyen béke! Valahányszor a ’48-as márciusra gondolok – hangsúlyozta a városvezető –, lelkembe fénylenek a magyar szabad sajtó legelső, nyomtatásban megjelent szavai. Szent szavak ezek! Petőfi és Jókai rajongó társasága ezekkel öntött lelkesedést a csüggedő magyarba, és félemlítette meg ellenségét. Nem véletlen, hogy fontossági sorrendben a béke szerepelt az első helyen. A magyar népet kiválóan jellemzi, hogy nemes és elérhető célokat tűz maga elé; a legnagyobb és legszebb küzdelem előestéjén is így kiált fel: legyen béke, mely a szabadság gyümölcse, legyen szabadság, mely az egyetértés biztosítéka, és legyen egyetértés, mely békében és háborúban a legnagyobb hatalom”. „A magyarok mindig is tudták – folytatta Bokor –, hogy a kivívott szabadságot csak békében lehet megőrizni! Európa most nem csendes, újra nem csendes. A háború nemcsak a történelemkönyvekben és a tankönyvekben olvasható, hanem itt zajlik a szemünk előtt. Úgy látszik, a fejünk fölött döntéseket hozók a Trianon óta eltelt száz év alatt sem tudták megérteni, hogy a szabadság megbéklyózása sosem vezet tartós békéhez. Máig sem értik, hogy az emberi és közösségi jogok megtagadása nemhogy nem szünteti meg automatikusan a konfliktusok okait, és nem teremt az emberi szokásokban gyökerező békét, hanem ellenkezőleg, keserűséget szül, és fokozza a szembenállást”– mondotta a céhes város elöljárója.

Ezt követően Vincze Loránt európai parlamenti képviselő szólalt fel. A politikus kijelentette, Európában zajlik egy harc, amelynek a végkimenetele kétséges. „1848-ban elődeink még a harangokból is ágyút öntöttek – hangoztatta Vincze –, a fegyverkezés, a háborúzás mindennapos volt. A huszadik század második felétől azonban már két nemzedék viszonylagos békében nőtt fel Európában úgy, hogy a nemzetek nem fegyverekkel, hanem a tárgyalóasztaloknál, nem a frontvonalban, hanem a nemzetközi szervezetekben ütköztek meg és találtak megoldást problémáikra”. „A kilencvenes években Jugoszlávia és a délszláv háború emlékeztetett bennünket – folytatta beszédét –, hogy a béke törékeny, még inkább azon igyekezett tehát minden állam, hogy nézeteltéréseiket békében rendezzék. Az örök béke illúzióját rombolta most le Putyin orosz elnök, aki, úgy tűnik, ugyanúgy tekint Európára, mint ’48-ban az orosz cár vagy ’56-ban Hruscsov. Ismét ropognak a fegyverek, hullanak a rakéták, csikorognak a lánctalpak és bőgnek a vadászgépek a határaink közelségében, abban az országban, ahol nemzettársaink is élnek. Háború dúl Európában. Bármennyire rémisztően is hangzik, ez tény, szépíteni nem lehet. Oroszország lerohant egy másik, szuverén államot, Ukrajnát. Oroszország ismét hódító útra indul, mint annyiszor a történelem során. Első áldozata a szláv testvérnép, az orosz nyelv és kultúra bölcsőjét jelentő ország, Ukrajna. De vajon megáll-e itt Putyin? Kimondva vagy kimondatlanul ez a kérdés jár mindannyiunk fejében. Lesz-e ismét béke Európában vagy pedig a mi nemzedékünknek is egy világháború pusztítását kell megismernie?”– tette fel a kérdést az EP-képviselő.

A politikust követően a jó pár éve hagyományosan megszervezett diákszónok-verseny győztese, Kelemen Ottó, a Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ tanulója léphetett mikrofon elé, majd Lukács Bence Ákos, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja Orbán Viktor miniszterelnök határon túli magyarokhoz intézett  üzenetét tolmácsolta. Végül a jelen lévő szervezetek képviselői megkoszorúzták a berecki születésű ágyúöntő szobrát, miközben Beder Imre református tiszteletes és Olasz Béla római katolikus plébános áldását adta a jelenlévőkre