A sepsiszentgyörgyi Könczei Alpár azon szabadúszó fiatalok egyike, akik nem kevesebbre vállalkoznak, mint megélhetést kovácsolni abból, amit valóban szeretettel művelnek. Mindig szeretett rajzolni, s bár kezdetekben csak hobbiszinten, az élet úgy alakította, hogy jelenlegi szakmája is a ceruzához meg a rajzlaphoz köti: egyedi menyasszonyi ruhákat tervez és készít, egyik alkotása pedig nemrég egy híres nemzetközi filmfesztivál vörös szőnyegén is feltűnt.
Könczei Alpár gyermekkorát végigkísérte a rajzolás iránti szeretet, úgy emlékszik, akkor fordult át a ruhákhoz, amikor 9–10. osztályban padtársával közösen nekifogtak egy képregényt rajzolni „órákon és órán kívül, mindenhol”. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy már nem a képregényt rajzolja, hanem a szereplőknek tervezi a ruhákat – a képregény nem haladt, ám minden szereplő rendelkezett már néhány öltözékkel. Állítja, többnyire hobbiból, főként önmagának rajzolgatott, soha nem gondolkozott azon, hogy ezt más szinten is művelje, mert közben nagyon foglalkoztatta a biológia, a természettudományok.
A képregényes időszakban kezdődött Sepsiszentgyörgyön egy kreativitásfejlesztő magániskola, a kézdivásárhelyi KreaKids Stúdió tevékenysége is, Alpár pedig osztálytársával elment a bemutatóra, majd együtt jelentkeztek a tevékenységekre. Akkor már kész volt egy portfóliója ruhákkal, ezt mutatta meg Babos-Máthé Réka foglalkozásvezetőnek, aki alkotói képességet látott benne, így arra biztatta, hogy folytassa a munkát.
– Addig győzködtek, míg végül továbbtanulás tekintetében a ruhatervezésre esett a választásom – meséli mosolyogva a 28 éves fiatalember. – Jászvásáron tanultam, Réka is ott végzett ruhatervezés szakon, ismerte a tanárokat, ezért úgy döntöttem, magam is oda megyek. Az országban egyébként sehol nincs magyar nyelvű divattervező-képzés – jegyezte meg. Hároméves tanulmánya idején egy kézdivásárhelyi nadrággyár ösztöndíjjal támogatta, a cél az volt, hogy a képzést követően náluk dolgozzon, ám végül félévi együttműködés után elváltak útjaik. Azóta szabadúszóként ruhatervezéssel foglalkozik, három éve pedig Kovács Zenkővel együtt vezetik Sepsiszentgyörgyön a KreaKids Stúdió foglalkozásait is.
A finom elegancia jegyében
– Az egyetemet, gyárat követően nagyon sokszor magamnak dolgoztam, mintaruhákat készítettem gyakorlásként, ezek fotói aztán sorra felkerültek az internetre is. Így jöttek az ismerősök, akiknek kölcsönadtam egy-egy ruhát, vagy éppen velem készíttettek el egy eseményre egy öltözéket. Igazából tavaly kezdett beindulni a munka, az irányvonal mindig is a menyasszonyi, esküvői, alkalmi ruha volt. Sokszor gondolkoztam már azon, hogy össze kéne állítani egy mindennapi viseletet összesítő kollekciót is, azonban én nem alapoztam a szériagyártásra. Amit eddig készítettem, az személyre szabottan, személyes felkérés és megbeszélés nyomán jött létre. Ez számomra fontos, mert az egyeztetés alapján alakul ki a végleges modell. Ha valaki egy képpel jönne, hogy azt szeretné megvarratni, úgy érezném, ellopom más munkáját – mondta a fiatal divattervező.
A hozzá forduló megrendelők egyébként általában tisztában vannak azzal, hogy mit szeretnének, de általánosságban azt tapasztalta, hogy az egyszerűbb, letisztultabb vonalak kedveltebbek vidékünkön.
– Mindig szerettem a finom eleganciát, a lágy vonalakat, azt, hogy a ruháimban mindig legyen valami érdekesség. Szerintem a menyasszonyi ruhák formavilága egy eléggé meghatározott dolog, ezért amivel játszani szeretek, az a díszítés: a csipkefajták, a gyöngyözés, más részletek. Az elegánsabb anyagokkal dolgozom: sifon, szatén, krepp (ez egy matt, elegánsabb esésű anyag), gyöngyök, csipkék, organza. Az anyag önmaga általában már adja, hogy mi készüljön belőle. Tavaly a járvány miatt kevesebb és kisebb, szolidabb rendezvényeket tartottak, a rendelésre készült ruháim is ehhez igazodtak: elegánsabb, formailag egyszerűbb vonalvezetésűek, esetleg egy kis csipkével díszítve. Jobban mentek az örök elegáns darabok, amelyek az én stílusomhoz is közel állnak.
Kihívás: újat, fenntarthatót alkotni
A fiatal divattervező szerint az általa képviselt iparágban is a fenntarthatóság a trend, hogy az esküvői ruhát se egyetlen napon viseljük, majd örökre eltegyük. Ehhez igazodva Alpár legutóbbi kollekciójában sok olyan ruha született, mely külön szoknyából és felsőrészből áll, így ezek kombinálhatók. Úgy véli, az már fenntarthatóság lenne, ha egy felső részt egy szoknyával az esküvő polgári szertartásán, egy másik hosszabbal pedig a templomi eseményen lehetne viselni, esetleg később bármilyen elegánsabb eseményen is hordani lehetne.
Könczei Alpár által tervezett menyasszonyi ruha
Meggyőződése ugyanakkor, hogy a divat világában nincs olyan ruhadarab, amit már ne készített volna el valaki, „éppen ezért nehéz azt mondani, hogy amit én készítek, az eredeti”. Elismerte, megtörtént már, hogy kitalálta egy ruha részletét, később pedig szembeköszönt a világhálón egy kép, azaz valaki csinált már valami nagyon hasonlót. Éppen ezért arra hajt, főként a szalonjában megtalálható mintaruháknál, hogy olyasmit alkosson, amit eddig még nem, hogy ezzel is gyakoroljon.
Fekete estélyi a vörös szőnyegen
Az előző években Alpárnak lehetősége adódott, hogy együttműködjék az Andrei Mureșanu Színházzal, annak igazgatója felkérésére. Első alkalommal asszisztens volt, akkor a jelmezeket Bukarestben gyártották le, ő pedig méretre igazította. Később egy előadáshoz két overallt készített, tavaly egy színházi gálára jelölt színésznőnek kölcsönzött ruhát, egy másikat pedig a társulatvezetőnek varrt.
– Legutóbb Fatma Mohamed színésznő keresett meg, szüksége volt egy ruhára, amit a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon szeretett volna viselni a Flux Gourmet című film premierjén. A szalonban felpróbált néhány ruhát, de egyik sem tetszett igazán, s bár rövid volt a határidő – alig két-három hét – , végül mégis megvarrtam azt a ruhát, melyet a vörös szőnyegen viselt. Nagy nyomás volt rajtam, hiszen azok a ruhák, melyeket a híres fesztiválokon viselnek a színésznők, esetenként fél évig is készülnek, tökéletesen a viselőjükre szabják, alakítják azokat. Egy egyszerűbb, elegánsabb fazonú ruhát varrtam, nagyon vastag fekete szaténból készült, klasszikus vonalvezetéssel, csónaknyakkal. Izgalmas út volt, tanulságos. Látom a hibáit, hogy hol kellett volna jobb legyen, ám tisztában vagyok azzal, hogy pár hét alatt nem tudok olyat csinálni, mint az, akinek van rá hat hónapja és még több tapasztalata, mint nekem. Első próbálkozásra nem lett rossz – összegzett az egyedi felkérés kapcsán.
Érdemes próbálkozni
Előző évi megrendelései miatt Alpár szobája egy idő után szűknek bizonyult a munkához, így kisebb műhelyt alakított ki egy bérelt helyiségben. Bár nagy távlatokban egyelőre nem gondolkodik, örömmel nyugtázta, hogy a nyárra vannak már megrendelései. Úgy véli, a divattervezés idővel biztosan önfenntartóvá válhat, „hiszen van rá példa, hogy ha jól csinálod, jövedelmező tud lenni”.
Tudatában van annak is, hogy hangsúlyosabban kell foglalkoznia a reklámmal is, és szeretné, ha évente sikerülne elkészíteni egy kollekciót. A tavalyi darabjait, melyeket egy titkos kert virágai ihlettek, mostanában osztotta meg a Facebookon. A koncepcióhoz igazodva, a ruhákat Holinka Kinga fényképezte természetközeli helyszínen, a Rétyi Nyírben.
Könczei Alpár úgy fogalmazott, nem tartja magát tipikus vállalkozói személyiségnek, „de mindig igyekszem”, és különösen értékeli, hogy útja során sokan biztatták. Bizakodó a jövő tekintetében, és úgy véli: fontos megpróbálni azzal foglalkozni, ami valóban érdekel bennünket, mintsem azzal az érzéssel maradni, hogy bele sem vágtunk. Azt reméli, az általa választott szakma jövedelmező lesz, és fontos, hogy ha kell, kompromisszumot tudjon kötni. Így elképzelhetőnek tartja, hogy belevágjon egy mindennapi öltözékes kollekció összeállításába, miáltal jobban hasznosíthatja azt az időszakot, amikor éppen nincs esküvői szezon.
