Czetz János 1822. június 8-án született Gidófalván. A 200 éves évfordulóra kétnapos rendezvénysorozatot szervezett Kovászna Megye Tanácsa – több társult intézménnyel közösen. Az évforduló napján mellszobrot avattak Gidófalván a Czetz János Általános Iskola udvarán, ünnepi istentiszteletet tartottak a református templomban, bemutatták Kedves Gyula Czetz János 200 című életrajzi kötetét és a Székelyföld folyóirat tematikus számát, felavatták a Czetz-emlékszoba felújított kiállítását. Másnap Sepsiszentgyörgy főterén szabadtéri kiállítás nyílt a tábornok életútjáról, Tóth Lajos által faragott emlékkopját avattak a ’48-as kopjafaparkban, a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében Háromszéktől Argentínáig címmel szerveztek emlékkonferenciát. Mai Történelmünk rovatunkban folytatjuk a Czetz Jánosra való emlékezést. A Magyarosi Sándor hadtörténész kurátorságával készült kiállításból átvesszük a Czetz halálának 30 éves évfordulója alkalmából szervezett argentínai megemlékezésekről szóló beszámolókat, melyek az ottani Délamerikai Magyarság című lapban jelentek meg, köztük az argentin katonai akadémia, a Colegio Militar akkori igazgatójának méltatását – a szerkesztőség által adott címmel. Fordításban közöljük továbbá a katonai akadémia jelenlegi igazgatójának alkalomra írt köszöntőjét.
Nagyszabású hazafias ünnepség volt a Czetz tábornokra való emlékezés
Részt vett két argentínai tábornok és a hadapródiskola egy küldöttsége is
Buenos Aires, március 11.
Vasárnap délelőtt, igazán verőfényes szép időben folyt le a buenos airesi Recoleta temetőben az idei márciusi emlékünnepély, amely mind a résztvevők nagy számánál, mind az argentínai közvélemény részéről is megnyilvánult nagy érdeklődés folytán egyike volt az eddig rendezett legszebb nyilvános magyar ünnepségeknek.
Már jóval 11 óra előtt szinte feketéllett a temető bejárata a gyülekező magyar közönségtől; ott voltak az egyesületek vezetőin kívül a magyar kolónia legszélesebb rétegei, feltűnő nagy számban asszonyok és leányok; kivonultak az iskolák nemzeti ruhába öltözött apróságai stb.
Az argentínai hadsereg részéről Enrique Jauregui tábornok, a katonai adminisztráció feje, valamint Francisco Guido Lavalle tábornok, a Czetz János által alapított Colegio Militar ez idő szerinti igazgatója és hat fehér díszruhába öltözött kadét jelent meg, akiket Wodianer követ fogadott és kalauzolt a magyar szabadsághős családi sírboltjához. Megjelentek Schlesinger és Kelety konzulok, a tábornok unokája, dr. Caranzas orvos felesége és hozzátartozói, valamint a Caranzas és Rosas család több tagja. Képviselve volt az argentínai sajtó is.
A hazafias ünnepélyt Wodianer miniszterrezidens nyitotta meg: néhány lelkes szó kíséretében a magyar haza nevében hatalmas babérkoszorút helyezett a díszes mauzóleum lejárata elé. Ezután Berta Ica és Kupcsó Juliska, a pineyroi magyar kolónia két kis növendéke szavalt hazafias verset, majd Janovitz Elemér, az ünnepélyt rendező Magyar Egyesületek Szövetségének elnöke tartotta meg spanyol nyelven az ünnepi beszédet. Visszaemlékezett az 1848-as dicső szabadságharcra, amelynek egyik lelkes katonája, majd vezérei egyike volt Czetz János, aki a szabadságharcnak túlerővel történt leveretése után a vendégszerető Argentínában talált új hazára. Ennek a hazának is szolgált tudásával és vérével; megpecsételve a két szabadságvágyó nemzet barátságát, amelyet ma Czetz János sokezer honfitársa élvez és szolgál becsülettel. Beszéde végén a Szövetség koszorúját tette le a nagy magyar és nagy argentin koporsója elé.
Kálnay András, a Mérnökegyesület elnöke a nagy Március jelentőségét méltatta. Párhuzamot vont az akkori idők és a mai napok eszméi között, amelyek ha eltérést mutatnak is, ha a fejlődéssel együtt előre haladnak, lényegükben ma is azonosak: a testvériség, szabadság és egyenlőség örökkön élő eszméi azok.
Fehér Sándor, mellén a világháború egész sor kitüntetésével, a világháború magyar katonái nevében beszélt a nagy előd sírboltja előtt, és a hadviseltek nevében tett fogadalmat arra, hogy a haza hívó szavára mindig készen állanak és a mai igazságtalan helyzetbe nem fognak megnyugodni, nem, nem soha.
Magosi József, a valentinalsinai iskola növendékének szavalata után Demeter Lajos, a Rákóczi Sportklub nevében tett pár lelkes szóval élővirág-koszorút a két babérkoszorú közé, azután a jelenvoltak kalaplevéve elénekelték a Himnuszt és ennek hangjai mellett oszlott szét a több száz főnyi ünneplő közönség.
A szép ünnepség méltó helyet kapott a legtöbb fővárosi újság hétfői számának beszámolói között, sőt, több lap fényképfelvételeket is közölt a magyar kolónia ünnepélyéről.
(Délamerikai Magyarság, 1934. március 13.)
A szabadság szeretete és hősiesség
Egy kiváló katona halálának új évfordulójához érkeztünk; Coronel Czetzéhez. Intézetünk hódolattal emlékezik a magyar katonára, aki alapítása óta rányomta egyéniségének bélyegét arra az intézetre, amelyben hadseregünk tisztjeit kiképezzük.
3262 ifjú hagyta el az intézetet annak létesítése óta, és ezek mindig érezték a kollégium falai között az első igazgató emlékét. S él azóta is a mi katonai ifjúságunk lelkében a hódolat érzése katonai nagyapjuk iránt, aki miután példát mutatott – vére hullatásával – a harcok mezején s megállotta helyét a tudomány terén is, ideérkezett a mi tereinkre, egy előkelő argentínai hölgyhöz fűzött mély érzésekkel, ami eldöntötte a mi hazánkhoz való csatlakozását haláláig.
Az ország hálával tartozik neki. Bölcse volt a tudományoknak, melyeket tisztjeink több generációjába ültetett, s amikor már élete alkonyához érkezett, még mindig ott volt – maga körül a kiválogatottakkal – a legelső mérnöki iskola élén, mely a mi újjászervezett és modernizált hadseregünk egyik tényezője lett.
Ez volt az apoteozisa, feldicsőülése mindazoknak a törekvéseinek, amelyeket a katonai intézet tökéletesítése érdekében kifejtett.
Nem lehet benne kétség, hogy annak a hatalmas új épületcsoportnak, amely most a Colegio Militar részére épülőfélben van, egyik legméltóbb helyén ott fog ragyogni Magyarország e nagy katonájának bronzszobra; az ő látása nemcsak frissen fogja megőrizni az ő és kiváló szolgálatainak emlékét, hanem emlékeztetni fog az ő hazájára is, melyet a mi hazánkkal két közös erény forrasztott már lélekben egybe: a szabadság szeretete és a hősiesség.
Francisco Guido Lavalle tábornok, a Colegio Militar igazgatója
(Délamerikai Magyarság, 1934. szeptember 8.)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
