A tusványosi Kós Károly sátorban a romániai (talán nem is létező?) magyarellenességgel foglalkoztak, és kutatások eredményként jelentették be, hogy nálunk a magyar és román nemzetiségű egyének között nincsenek nagy konfliktusok...
Nem Tusványoson hangzott el, de gondolhatjuk, hogy a magyarokat szerethetik a román politikusok is, mert még a kormányba most is (és eddig is sokszor) bevették őket. Az igaz, hogy a koalíciós kormányzásban az RMDSZ társa, a PSD-s képviselő, Radu Cristescu azt mondta most július 19-én, hogy az RMDSZ Oroszország (Putyin) Ötödik Hadoszlopa, és szabotálja Románia gazdaságát. No, hát ha a román kormányba is befurakodott a magyar érdekszövetség, akkor itt bizony a románok sok jóra nem számíthatnak. Az Ötödik Hadoszlop titokban az ellenséggel szimpatizálók egy csoportja, amely egy nemzetet (esetünkben a román nemzetet) hivatott belülről aláásni. (És ezek után szerethetik-e a románok a honi magyarokat?)
Felvetődött az a kérdés is, hogy vajon most milyen küldetéssel jött ide, Tusnádra Putyin barátja, Orbán Viktor. Célja nem lehet más, mint amit régóta szajkóznak nemzetféltőink: hogy el akarja rabolni Erdélyt. Elmehetett volna oda Iohannis is, ahogy a vigyori Băsescu is megtette, hogy ott saját maga, a puszta szájával védje meg a hazát.
A jelek szerint nincs abban semmi magyarellenesség, ha a román média, a televíziók és a sajtó már jó ideje szorgalmasan cibálja a vészcsengő zsinórját a magyarok miatt Romániára leselkedő veszélyek kapcsán, és abban sem, hogy Ötödik Hadoszlopként hivatkozzunk egy nemzeti kisebbségre.
Örvendetes viszont, hogy már 2017-ben Kelemen Hunor megmondta: bizton állíthatjuk, hogy Romániában nincs állami szintű magyarellenesség, csak egy láthatatlan és számonkérhetetlen „mélyállam hozza a magyarellenes intézkedéseket”.
Persze, ezeket az itteni magyarokat állandóan Magyarországról igazgatják, izgatják, és a magyarországi politikusok, akik hívatlanul úgy járnak ide, mint haza. Most Sepsiszentgyörgyön is járt Orbán Viktor, aki ez esetben még esetleg arra hivatkozhat, hogy azért jött Szentgyörgyre, mert meg akarta nézni a Sepsi OSK–Olimpija Ljubljana futballmeccset, mivel azt a román tévék nem közvetítették. Biztosan azért, hogy nézőiket megkíméljék például a székely himnusz éneklése által okozott traumától. És mint az Antena 3 műsorvezetője mondta, bizony nem lenne rendben, ha például minden ok nélkül énekelnék Botswana himnuszát.
Aztán Orbán elment az FK Csíkszereda és Magyarország U18-as válogatottja közti mérkőzésre, ahol elhúzták a román, a magyar és székely himnuszt is, és ráadásul lengtek székely zászlók is. Talán a nem is létező magyarellenesség legjobb bizonyítékai azok a kommentek, amelyeket számtalan névtelen hozzászóló közölt a megjelenő hírek hallatán. (És milyenek lehetnek azok, amelyeket nem hagynak jóvá, ahogy az Adevărul napilap is teszi?) Csak egyet idézek a 4G Media egyik kedves olvasója kommentárjából, ami bizonyíték arra, hogy bizony nemcsak magyarellenesség mutatkozik néha nálunk, hanem románellenesség is, lám, imigyen ír az egyik olvasó: „A meccsen a sportminiszter Novák Eduárd és a többi RMDSZ-es kormánytag szeparatista propagandát fejtett ki az úgynevezett Székelyföld érdekében. De az áruló és maffióta románokat, akik ma az országot vezetik (Iohannis, PSD, PNL), ez nem zavarja, pofátlanul a kormányban tartják az RMDSZ-es irredenta politikusokat!”
Az Adevărul napilapban Ion Petrescu úr azt írja: egy romániai stadionban a magyar miniszterelnök és a román kormány egyes képviselőinek jelenlétében azt kiabálják, hogy Ria, Ria, Hungaria! (ami szépen hangzik, de ez itt Románia), és ráadásul ugyanabban a stadionban Romániában (!), nem Magyarországon, elénekelték a székely himnuszt is.
Ezek után nem csoda, ha nálunk Magyarország-ellenesség van, és annak csak amolyan járulékos következménye lehet a romániai magyarok elleni „szimpátia”. A szerző – biztosan szeretetből – lefordította ékes román nyelvre a székely himnuszt is. Biztosan azért, hogy március 15-én el tudják majd énekelni románul is a magyarok.