Akkor Előpatak felé a patakban még halak éltek. Rákokat fogtunk, micsoda élmény volt… Azt a gyönyörű világot sajnos nem tudtuk megbecsülni. Meggyőződésem, hogy egy szép napon majd felmérjük, mennyi kárt okoztunk és okozunk.

Évek óta mondogatják – ki halkan, ki hangosan –, hogy nem lesz jó így, és azt is, hogy nem jó irányba haladunk. A patakok és folyók egyre szennyezettebbek, és ezt nem vesszük komolyan addig, amíg a kedvenc forrásunk vize is ihatatlanná nem válik. Amikor már a forrás vize is ihatatlan, körbenézünk és kérdezzük, miért hagytuk, hogy így legyen, és keressük majd, ki a felelős… Mindannyian felelősek vagyunk, akik látjuk. Eljön az a nap, amikor ráébredünk, hogy mennyi kárt okoztunk és mennyit okozunk.

Romániában óránként öt hektár erdő tűnik el. Ki csalta ide a környezetet leginkább fertőző, szennyező külföldit? Gondoljunk bele, nem csak az erdők vándorolnak el az országból, hanem velük megy a megélhetés is. Én úgy szoktam énekelni, hogy: „Földönfutó gyermekei a nagyvilágot járják, Verje meg a nagy Úristen, aki miatt járják.” De ki hozta ide, ki támogatta, horgonyozta le Háromszékre a Schweighofert?

Persze, voltak zöldek, akik próbáltak tiltakozni, de csak nagyon kevesen látták tisztán, hogy milyen következményekkel jár a jövőben egy ilyen hatalmas beruházást felépülni hagyni Székelyföldön. Azok, akik megértették, hogy az idegenek elviszik a nyersanyagot, durván letarolják éltető erdőinket.

Sokan próbálták kongatni a vészharangot, de szavuk akkor még nem jutott el azokhoz, akik tehettek volna valamit környezetünk védelemért. Erdők nélkül az ivóvíz is kevesebb lesz, nem lesz eső… akkor ezt sokan nem akarták megérteni.

Pusztulnak erdőink, a kivágott fa nagy része pedig a rétyi gyárat is üzemeltető befektetőhöz kerül, aki a tőlünk származó fát nyersanyagként szállítja a világ sok országába – mi pedig maradunk a forgáccsal s a környezetpusztítás nyomaival.

Orbán-Barra Gábor