Azzal a nemes céllal közlöm írásomat, hogy szolgáljon adalékként múltunk, helytörténelmünk megismeréséhez, identitásunk kialakításában és megőrzésében. Jan Assman gondolatai vezéreltek, mely szerint a „a társadalmi hovatartozás tudata a közös tudásban és emlékekben való osztozáson alapszik”. Ugyanakkor hiánypótló szerepe is lenne, hisz Barót kiemelkedő személyiségeinek névsora, annál inkább életsorsuk ismerete hiányos sokunk számára, hiszen múltunkat nem adtuk kézről kézre, és korlátolt az erre vonatkozó forrásanyag is. Sören Kierkegaard szerint „az életet csak hátratekintve lehet megérteni, de élni előrenézve kell”. Az is igaz, hogy az utóbbi évtizedek történelemhamisító politikája és a történelem tanításának szerepvesztése nagyban hozzájárult ifjúságunk múltat illető közömbösségéhez. Fontosnak tartom kiemelni azon személyiségeink szerepét is, akik hivatásuknál és munkásságuknál fogva öregbítették Barót hírnevét, akik méltán megérdemlik, hogy emlékük megőrizzük.
Tiszteljük múltunkat a jelenben
Nagy hiányosság, hogy az emlékiratok, emlékezések településünk jeles személyiségei közül csupán töredékét említik azoknak, akik tettek valamit szülőföldjükért, a közért vagy az egyetemes kultúra, művelődés és tudomány érdekében. Emlékező soraimban ezen Baróton született „ismeretlen ismerősök” arcképcsarnokát szeretném bővíteni, akik értékes hagyatékukkal egy kis kockát építettek szülőföldjük eszmei értékeinek „légójába”. Teszem mindezt azzal a jó szándékkal, hogy mentsük meg emléküket és tiszteljük szülőföldünk múltját, ezáltal megakadályozva, hogy a feledés leple takarja el emléküket és értékteremtő életüket, szellemi hagyatékuk példaképp szolgáljon ifjúságunk számára. Az adatok nagy része négyági családi felmenőim (Antal József nótárius, dr. Antal József, dr. Antal Szilveszter, Gaál Tamás, apai nagyanyám, Gaál Gizella, valamint anyai nagyapám, Antal Lajos) írásos és szóbeli hagyatékából származik.
A Debitzkyek felmenői
Ezen híres gyógyszerész dinasztia képviselőivel kezdeném, akik hivatásukon túl nagyon sokat tettek Barót XIX. századi fejlődéséért anyagilag és szellemileg egyránt. Aktívan részt vállaltak a közművelődésben, az egyházi életben, és segítették a lakosság egészségvédelmét, nemegyszer helyettesítve a kor Baróton működő orvosait is (Jakabházy János, Sükösd Sándor, Solymossy István, id. Tibáld Miklós). Apai nagymamám többször elmesélte gyerekkoromban, hogy mialatt Jakabházy János községi orvos a beteg Váradi Józsefet kezelte, úgy ítélték meg, hogy ezáltal részt vett a Makk-féle Habsburg-ellenes összeesküvésben (Váradi József 1851–1854. évi székelyföldi mozgalmában), 1853. október 10-én a csendőrök elfogták és a csíkszeredai fogdába vitték. A vizsgálatok és távolléte alatt több esetben is id. Debitzky Mihály volt az, aki kérésre alkalmanként helyettesítette őt. Így volt ez akkor is, amikor az apai dédapám komplikált születésénél „bábáskodott”, és neki köszönthették az újszülött életben maradását.
Hogy kik is voltak valójában a Debitzkyek, arra több írásos emlék is létezik, de az emlékezés a családunkban élő volt gyerekkoromban, egyrészt, mert csak az első világháború után, 1923-ban költözött el Marosvásárhelyre ifj. Debitzky Mihály, s szűnt meg ezzel a család baróti élettere, másrészt pedig a családunk kétoldali rokoni kapcsolatot ápolt a nevezett családdal ezt követően is.
Miskolcról Barótra
A család első, Baróton megállapodott képviselője II. Debitzky Mihály volt. Nagyszülei a XVIII. században telepedtek le Miskolcon. Jómódú, ágostai hitvallású evangélikus család tagjai, idős és ifjú Debitzky András, valamint gyerekeik, János és Mihály mindannyian a miskolci ágostai gyülekezet alapító és tisztségviselő tagjai voltak. Az előbbiekben említett I. Debitzky Mihály volt az apja a Barótra költözött II. Debitzky Mihály (1800, Miskolc – 1865, Barót) gyógyszerésznek, aki a pesti egyetemen szerzett gyógyszerészmesteri oklevelet (1824. szeptember 13.). Rövid otthoni gyakornokosság után Gabriáni József háromszéki gyógyszerész meghívására költözött Barótra, ahol az 1827-ben alapított Magyar Korona gyógyszertár mindenese lett. Ez a patika alapításának éve szerint Háromszék harmadik gyógyszertára volt (Sepsiszentgyörgy, 1761; Kézdivásárhely, 1784). A Jagschietz Károly gyógyszerész által beindított baróti fiókpatika teljes jogú engedélyét, donációs levelét 1828 júliusában kapta meg, és ezt vezette három generáción – 95 éven keresztül – a Debitzky család. A Barótra honosodott II. Debitzky Mihály feleségül vette 1841-ben Incze István és Rácz Mária legnagyobb lányát, Klárát (1806. február 25., Barót – 1879. június 18., Barót). Ebből a házasságból született öt gyerekük: Polixéna (1842. aug. 28.), Mária (1844. dec. 1.7), III. Mihály (1846), István (1848) és Anna (1850. július 23., Incze Gyula felesége). A fiúgyermekek apjuk ágostai hitvallását örökölték, míg a lányok római katolikus keresztségben részesültek. A legnagyobb fiú, aki apja nevét örökölte (III. Mihály), szintén gyógyszerész pályát választott, míg a második, István a Bécsi Egyetem Orvosi Karának volt a hallgatója (1871–1877). István Egeresen volt főorvos. Péchy Máriát vette feleségül; fiatalon, 48 évesen hunyt el 1897. május 11-én Egeresen.
Közéleti szerep
II. Debitzky Mihály gyógyszerész nem csak Barót, hanem az egész vidék közéletében hatékony szerepet vállalt. Ki kell emelni, hogy az 1860 novemberében alakult első Erdővidéki Székely Társalkodó és Olvasó Egyletnek, mely 1870-ig mint a Székely Társalkodó Könyvtár működött, alapító tagja és támogatója volt, s abban több tisztséget is betöltött. Ekkor alakították meg a Baróti Olvasóegyletet, és ekkor indult el a kaszinó fejlődése is. III. Debitzky Mihály apja halála után, tanulmányait a bécsi egyetemen befejezve (1867–1869), visszatért Barótra, és 1874-ben megvásárolta a Korona gyógyszertárat, s annak egyedüli tulajdonosa volt 1910-ig. Feleségül vette Sükösd Sándor baróti orvos Ilka nevű lányát. Házasságukból született lánya, Mária (1879), Antal József OFB-bíró felesége, valamint fiai, IV. Mihály, Béla (1883) és Gyula (1884). Két utóbbi fia a kolozsvári Evangélikus Református Gimnáziumban tanult. Béla Sepsiszentgyörgyre költözött, Gyula Székelyudvarhelyre. IV. Debitzky Mihály maradt Baróton, és szintén gyógyszerész pályára lépett. Lányát, Máriát Antal József kúriai és OFB-bíró 1901 júliusában jegyezte el. Esküvőjüket december 17-én a baróti római katolikus templomban Máthé István plébános és Oláh Dániel káplán celebrálta.
A primadonna
Mariska a századfordulói Barót primadonnája volt. Igazi művész, aki gyönyörűen énekelt, szavalt és kitűnően zongorázott. Oszlopos tagja volt az Erdővidéki Műkedvelő Zenetársulatnak, melynek több hangversenye emlékezetes maradt, mint az 1899. július 22-i (az Olvasó Egylet könyvtárának fejlesztésére adott est, melyen Benedek Elek is jelen volt), az 1900. február 10-i és augusztus 26-i (amelyet a baróti kórház javára szerveztek), vagy az 1901. december 29-én tartott, tánccal egybekötött zenehangversenyek, ahol Barót művész Mariskája opera- és operettrészleteket, népdalokat énekelt, valamint zongorán adott elő és kísért több zeneszámot. Ezen az estéken szavalatainak is tapsolhatott a nagyszámú közönség. Mária a Baróti Dalárda legfiatalabb tagja is volt. Diákként fellépett már a dalárda 1893. augusztus 6-án szervezett zászlószentelésén is, és 1901. december 8-án a véczeri forradalmi emlékmű avatóünnepségén is. Debitzky Mária a De Gerando Antonina (Teleki Emma lánya) igazgatta kolozsvári Állami Felsőbb Leányiskola diákjaként a francia nyelv tanulása mellett komolyzene-ismeretekre is szert tett. Tagja volt a Teleki Blanka Körnek is.
Három fiú
Debitzky Béla a sepsiszentgyörgyi Salamon Irént vette feleségül. Három fiúgyermekük született: Antal, István és Béla. Mindhárman a székelyudvarhelyi római katolikus főgimnáziumban tanultak. Mivel az apa, Béla 1945-ben Bajorországban a II. világháború idején egy taposóaknára lépve odaveszett, felesége kiköltözött Nagykőrösre, ahol megalapította második családi fészkét három gyermekével.
A legnagyobb fiú, Antal 1911. augusztus 26-án született Sepsiszentgyörgyön. Tanulmányait Budapesten folytatta a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán, ahol 1936-ban kapta a végbizonyítványát. Doktori diplomáját 1938-ban szerezte. Ezután honvéd sebészorvos, majd kórházi főorvos volt Budapesten.
A második fiú, István 1913. szeptember 2-án született Sepsiszentgyörgyön. A székelyudvarhelyi római katolikus főgimnáziumban érettségizett, és ezt követően a bukaresti Szépművészeti Akadémián folytatta tanulmányait, ahol tanári és művészi oklevelet szerzett. 1940 és 1944 között a kolozsvári Mikes Kelemen Piarista Gimnázium rajz, szépírás, művészettörténet és számtan szakos tanára, osztályfőnök, levente-főoktató a gimnáziumban és az egyetemen, az országos szépírás-vizsgáztatóbizottság tagja, a Barabás Miklós Céh képzőművészeti társaság ellenőre, a Katolikus Világ és a Hírnök munkatársa, a gimnázium leventecsapatának parancsnoka, a rajzszertár őre, a Művészeti és a Szavalókör vezető tanára. 1944 áprilisában behívták katonának, 1947-ben szabadult. A román állam megtagadta neki a Kolozsvárra való hazautazást, ami derékba törte házasságát. Elvált dr. Balogh Artúr egyetemi tanár, az MTA levelező tagja lányától, Balogh Katalintól, és otthon, édesanyja és testvéröccse házában telepedett le. 1947-ben kinevezték a dombóvári gimnázium rajz-, művészettörténet- és mértantanárává, 1949-tól a pécsi Gépipari Technikum tanára, 1950-ben pedig már az Építőipari Technikum igazgatója. Nagyon sokoldalú művész és pedagógus: festett, rajzolt, irodalmi munkássága sem elhanyagolható: karcolatokat, novellákat, regényt írt, több újság és folyóirat külső munkatársa. Széles körű munkásságát TIT-díszoklevéllel jutalmazta a társulat, melynek Baranya megyei elnöke is volt.
A harmadik fiú, Béla Nagykőrösön volt agronómus, gazdasági főmérnök.
Mecénás
Ki kell emelni, hogy id. III. Debitzky Mihály is fontos szereplője volt a sokoldalú baróti közéletnek, valamint az ágostai hitvallású brassói egyházmegye és ezen belül az apácai egyházkerület életének mint felügyelő. Nem csak aktív résztvevője és szervezője volt a község anyagi és szellemi fejlődésének, hanem mecénása is, aki nagyon sok pénzzel segítette a 19. század közepén Barót fejlődését. Aktív szerepet vállalt az erdővidéki közkórház létesítésére életre hívott közegészségügyi bizottságban mint alapító tag, majd mint pénztárnok, és utólag mint az Erdővidéki Kórházegylet tagja. Tudományos munkássága sem elhanyagolható, amiért 1891-ben a Királyi Magyar Természettudományi Társulat rendes tagjai közé választotta. Az Előpatakon 1875. augusztus 27-én tartott Magyar Orvosok és Természetvizsgálók nagygyűlésének munkálataiban nagy szerepet vállalt.
Az első baróti gyógyszerész doktor
Ifj. Debitzky Mihály (1881. július 4., Barót – 1941 augusztus 13., Csíkszépvíz), aki a családfán IV. Mihályként szerepel, elemi iskoláit Baróton kezdte. A gimnáziumot Székelyudvarhelyen, majd a segesvári német gimnáziumban fejezte be. Tanulmányait a Budapesti Egyetemen folytatta, ahol 1904-ben szerzett gyógyszerészoklevelet. Mivel tudományos tudori címet akart szerezni, még egy évet az egyetemen maradt és doktori disszertációján dolgozott. 1905. június 10-én avatták gyógyszerész doktorrá az Ipecacuanha gyökerének és készítményeinek alkaloidtartalmáról írt dolgozatával. Ez átal ő volt az első, Baróton született gyógyszerész doktor.
Egyetemi tanulmányai befejeztével gyakornokoskodott, majd 1910-ben átvette apja baróti gyógyszertárának a vezetését. 1921. február 27-én a Háromszéki Szindikális Kamara megbízta a titkári és jegyzői teendők ellátásával. 1922. április 1-jén a Legfelső Egészségügyi Tanács megadta számára is az engedélyt a szabad joggyakorlásra. A baróti gyógyszertár 1922-ig maradt a tulajdonában, majd 1923 tavaszán elcserélte azt az 1918-ban alapított marosvásárhelyi Őrangyal gyógyszertárral, amely addig dr. Jeney Istváné volt. Az újonnan vett gyógyszertárat a Gecse Dániel utcából elköltözteti a Domokos Szálloda földszintjére. A kor gazdasági nehézségei és buktatói következményeképpen csődbe megy, elveszíti vagyonát. 1926-ban kénytelen eladni a gyógyszertárat Kolosváry Józsefnek, aki dr. Hints Zoltánnal együtt a marosvásárhelyi Arany Szarvas gyógyszertár tulajdonosa volt.
Ezután a Bihar megyei Belényesen bérelt gyógyszertárat, majd 1926 áprilisában a torockói Veress Irén gyógyszerésznő Remény nevű patikájának irányítását vette át. 1929-ben megvette Teutsch Friedrichtől Csíkszépvízen az 1882-ben alapított Szentháromság gyógyszertárat, melyet haláláig vezetett.
Akárcsak felmenői, ő is nagyon sokoldalú szellemi adottságokkal rendelkezett, amit élete folyamán mindenhol kamatoztatott. Egyetemi évei alatt a Gyógyszerészettan-hallgatók Önképző és Segélyegyletének volt az elnöke, és aktívan részt vett az egyetemen belül folyó irodalmi és művészeti életben. Mint elemista és gimnazista diák is széles körű művészeti és irodalmi tevékenységet folytatott. Rendszeres résztvevője volt a baróti műkedvelő csoportoknak: énekelt, szavalt és szerepelt majd minden kulturális rendezvényen, emlékesten és hangversenyen. Ezek szervezésében részt vállalt az egész Debitzky család, nemegyszer nővérével együtt, Máriával voltak az előadások fénypontjai.
Aktívan részt vett a gyógyszerészek egyesületi életben. 1934-ben megválasztották a Romániai Gyógyszerészek Kollégiumának Csík megyei elnökévé. 1940-ben, amikor a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület megalakította a gyógyszerészi kerületeket, a nyolcvan gyógyszertárat magában foglaló 24. székelyföldi kerületnek lett választmányi tagja. Szakmai cikkei jelentek meg a Gyógyszerészi Hetilap, a Gyógyszerészi Értesítő és a Gyógyszerészi Közlöny oldalain.
Háromgyermekes édesapaként Csíkszépvízen hunyt el 1941. augusztus 13-án. A marosvásárhelyi római katolikus temetőben hantolták el, ahol felesége, Bodó Margit is nyugszik.
A Debitzky család nagy része visszaköltözött Magyarországra, ahonnan szétszóródtak a világban. A család értelmiségi hírnevét öregbítették olyan ismert családtagok, mint dr. Debitzky Endre (Cleveland, Ohio), Debitzky Béla feltaláló (Miami, Florida), Debitzky Katalin régész és még sokan mások.
Takó Tihamér
