Bizonyára mindannyian úgy véljük, több pénzt ér munkánk, csakhogy bérezésünkről többnyire nem dönthetünk magunk, a gazdasági lehetőségek, a körülmények fölülírják elvárásainkat. Van azonban egy réteg Romániában, amely nemcsak úgy érzi, több jár neki, de egyszerű kézfelemeléssel el is érheti azt: a politikusoké. Nem nagyon izgatja őket, honnan lesz rá fedezet, az sem foglalkoztatja, hogy mennyire hasznos tevékenységük, úgy érzik, itt az ideje a Ion Iliescu által hirdetett „legyünk szegények és becsületesek” szlogent leváltani, az új cél: „legyünk gazdagok és becsületesek”. Fűzzük hozzá, többségük inkább az első részét tartaná fontosnak.

Sok-e vagy kevés a parlamenti képviselők, szenátorok 20 ezer lej körüli havi bére, a miniszterek, a kormányfő, az államelnök ehhez hasonló havi juttatása? Ha nyugati kollégáikéhoz hasonlítjuk, bizonyára kevés, de ha a sok millió minimálbérért vagy alig valamivel többért dolgozóéhoz, akkor rengeteg, több mint tízszerese. És ha számba vesszük azt is, mit tesznek mindezért, akkor még ingatagabb a mérleg. A parlament jóformán alig fogad el törvényeket, parttalan vitákkal, értelmetlen összecsapásokkal és sok-sok szabadsággal töltik heteiket, hónapjaikat. A kormány folyamatosan úgy tesz, mintha dolgozna, de egy épkézláb intézkedéscsomagot nem képes összeállítani, tákolja, javítgatja korábbi rendeleteit, nincsenek becslései a nyugdíjak megemeléséről, nem működnek programjai, s bár az inflációnak és az energiaárak növekedésének köszönhetően tetemesen emelkedtek bevételei, továbbra is kölcsönökből fedezi kiadásait. Semmilyen területen nem lehet felfedezni a szakértelmet, káosz és fejetlenség jellemzi regnálásukat. Az államelnök hónapokra eltűnik: nyaralgat vagy a Cotroceni-palota magányában teszi a semmit – csak szűkebb környezete a megmondhatója. Ám ők mind úgy vélik, ezekben az inflációtól terhes, nehéz időkben megérdemlik, hogy fizetésük legalább 2000 lejjel nőjön, többel, mint amennyit a romániai polgárok nagy része havonta keres – erről szavazott szerdán a szenátus.

Választott vagy kijelölt képviselőink újra és újra próbálják növelni fizetésüket. Általában sunyin, a közalkalmazottak béremelésére hivatkozva. Most, hogy robbant a bomba és mindent beborít a felháborodás, magyarázkodnak: tévedés történt, saját bérüket nem is akarták emelni, csak az önkormányzatokban dolgozókét. Ígérik, akárcsak nyáron, legutóbbi hasonló próbálkozásukkor, hogy javítják a botlást, ám félő, akárcsak akkor, a korrekció most is elmarad.

Pedig milyen jó lenne, ha azt mondhatnánk, ne 25, de 30–40 százalékkal növeljék fizetésüket, mert megérdemlik. Kiemelkedő munkát végeznek, melynek megvan a gyümölcse, hála nekik, mi is jobban élünk, a gazdaság dübörög, Románia fejlődik. Ennek azonban egyelőre nyoma sem érzékelhető. Teljesítményük alapján inkább csökkenteni kéne juttatásaikat. Csakhogy erről, most legalábbis, nem mi szavazunk.