Az 1944. szeptember 26-án a Gavrilă Olteanu vezette Maniu-gárdisták által ártatlanul kivégzett áldozatokra emlékeztek tegnap Szárazajtán.
A református templomban tartott emlékező istentiszteleten Kelemen-Karikás Árpád helybeli lelkipásztor Jeremiás próféta könyvéből (31. 15–17) választott igét: „Ezt mondja az Úr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az ő fiait, nem akart megvigasztaltatni az ő fiai felől, mert nincsenek. Ezt mondja az Úr: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könnyhullatástól, mert meglesz a te cselekedetednek jutalma, azt mondja az Úr, hiszen az ellenség földéből térnek vissza. Jövendődnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid visszajőnek az ő határaikra.” A tiszteletes igemagyarázatában párhuzamot vont a bibliai és a szárazajtai történet között. Rákhel siratja fiait, Józsefet és Benjámint, jelképesen az északi és déli országrészt, Izraelt és Júdeát, melyeket elpusztított az asszír, majd a babiloni birodalom. 1943–44-ben a német birodalom és a Szovjetunió között a magyar nép és Erdély szenvedett, sokan belepusztultak. Rákhelhez hasonlóan Szárazajtán is sírtak az anyák, lányok, nem tudtak megvigasztalódni, nem tudtak belenyugodni, hogy ártatlanul haltak meg szeretteik. És sírtak az apák is, mert nem vétettek. Az ige végén ott van a vigasztalás és reménység: „fiaid visszajőnek”. Az áldozatokat már nem lehet visszahozni, de az ígéret az övéké is, Isten új eget és földet teremt, ahol nem lesz sírás, és a gyilkosoknak is meglesz osztályrészük – mondotta a lelkész.
A gyülekezet a Történelmi Vitézi Rend tagjainak vezetésével a tizenhárom áldozat bazaltoszlopaihoz vonult. A Vargha Mihály által tervezett emlékmű talapzatánál elhelyezték az emlékezés koszorúit és virágait, elénekelték himnuszainkat. Közreműködött a helybeli általános iskola énekkara, valamint szavalattal vitéz Bartha Imre és Simon András helybeli tanuló. (sz.)
