Az oroszok állítólag azt tervezték, hogy három nap alatt le is zárják a „különleges hadműveletet”, aztán eltelt hat hónap, és ki tudja, a három napból tán három év is lesz, mire abbamarad végre a pusztítás. Ugyanis az az általános vélemény, hogy Putyinnak saját túléléséhez tovább kell vinnie a háborút, és ha sarokba szorítják, akkor még veszélyesebb lehet. Most éppen háromszázezer tartalékos mozgósítását jelentette be, de az érintettek inkább külföldre mennének, mint a harctérre. Ha pedig nem lenne elég a háromszázezer, arra is van megoldás. Szergej Sojgu védelmi miniszter 25 millió berukkoltatható férfira számít. A NATO-tagországok az Egyesült Államokkal az élen egyelőre nem tervezik, hogy katonákat küldjenek Ukrajnába, de fegyvereket és hadianyagot korlátlanul. Ukrán katona – úgy látszik – van elég. Harcoljanak csak ők, a hazájukért teszik – mondják a szövetségesek. 

Különben Litvánia máris figyelmeztette az orosz mozgósítás elől megszökőket, hogy nem engedi be őket. Pedig a mozgósítást az uniós tagországok tudnák legkönnyebben szabotálni, úgy, hogy minden katonaköteles oroszt befogadnak, és így elpárolognának Putyin hadseregének tartalékai. Az ukrán menekültek mellett őket is menekülteknek lehetne tekinteni. Mivel a katonaköteles oroszok menekülésükkel azt bizonyíthatnák, hogy békepártiak, békésen együtt tudnának lenni a szintén elmenekült ukránokkal, Oroszország és Ukrajna háta mögött akár a békét is megköthetnék. 

Aggasztó híreket hallunk arról is, hogy Oroszország „saját védelmében minden eszközt felhasznál”, és félő, hogy az ott szervezett „népszavazás” után az elfoglalt ukrán területeket is sajátjának tekinti. Még atombombák bevetésével is fenyegetőznek, de állítólag egész piciket, úgynevezett taktikai atombombákat dobnának be. Biztató, hogy ezek „mindössze” 1 kilotonnásak (ez 1000 kg konvencionális TNT robbanóanyagnak fel meg), és kisebb városok elpusztítására alkalmasak, nem is bocsátanak ki annyi káros sugárzást, mint az amerikaiak által Hirosimára ledobott 15 kilotonnás bomba. Különben is, Ukrajnában az északnyugati szelek uralkodnak, és azok a radioaktív felhőket Oroszország felé vinnék. A csernobili katasztrófánál biztosan csak a véletlen műve volt az, hogy a sugárzás bizony hozzánk és Nyugat-Európába is eljutott. 

A NATO-főtitkár különben is megmondta, hogy egy atomháborút nem lehet megnyerni, és ezért soha nem is szabad megvívni. (De vajon ki hallgat rá?)
Most októberben lesz a kubai rakétaválság 60. évfordulója, amely 1962. október 16. és 29. között zajlott. (Az oroszok rakétákat akartak telepíteni Kubába.) Akkor sikerült megegyeznie a Szovjetuniónak és Amerikának. Most is szép lenne az évforduló tiszteletére megegyezni és befejezni a háborút. Félő azonban, hogy a békét egyik fél sem akarja. Mi meg itt háborús tűzfészek mellett melegedhetünk akkor is, ha nem lesz gáz. 

Szerencsére úgy fel vagyunk szerelve katonailag, hogy hatékonyan tudunk védekezni a NATO közbelépéséig. Röptében le tudjuk lőni például a ballisztikus rakétákat, kivéve a hiperszonikusakat. Csak a háború február 24-ei kirobbanása óta egymilliárd euróra kötöttünk szerződéseket modern hadászati felszerelésekre, s nagy esély van arra, hogy Izraeltől megvásároljuk a világ egyik legjobb légvédelmi rendszerét, az izraeli–amerikai fejlesztésű Vaskupolát. Ebből egy üteg 150 millióba, egy rakéta 50 000 dollárba került. Az üzlettel egyet kell értenie Amerikának is, de legfeljebb csatolt áruként tőlük is veszünk majd százmillió dollárért ezt-azt. 

Aztán, mivel a modern harci eszközök kezelésére tanult, jól felkészült katonákra van szükség, lehet, hogy most már az oktatásra is úgy költjük majd a dollármilliókat, mint a modern fegyverrendszerekre. Sőt – mivel egy háborúnak biztos lesznek sebesültjei –, vezéreink talán megsürgetik végre a rég beígért regionális kórházak felépítését, s kicsit jobban halad majd a meglévők modernizálása is, mert a jelenlegi állapotok között jó néhányban anélkül is kiüt a tűz, hogy gyújtóbombát dobna rájuk bárki is.