Farkas Tamás Zoltán, a Tekergők kisegyüttes vezetője avat be a kalandos lemez kulisszatitkaiba, hiszen Pataki István neki zenei-szellemi atyja volt, őrá hagyta a „mesés” zenei örökséget.

Pataki István, a csodálatos Pista

– Én Nagyváradon születtem 1976-ban. 1990-ben a szüleim úgy döntöttek, hogy áttelepülnek Magyarországra. A kilencvenes évek közepén ismertem meg Pataki Istvánt, aki a szárnyai alá vette a zenekarunkat. Ő Budapesten született 1952-ben, budapesti zenészként a Staféta zenekarban játszott. Nekem olyan volt, mintha apám lett volna, nagyon közel álltunk lelkileg. Volt édesapám, de ő volt a zenei, ő tanított meg a hangszereken játszani és az ír zenére is. Én basszusgitáros vagyok, ez a fő hangszerem, neki köszönhetem, hogy játszom ukulelén, mandolinon, buzukin, bendzsón. Pista egy csoda volt az életemben. Mindenben támogatott. Elkezdtem a gyerekdalait vele játszani. Később tudtam meg, hogy a budapesti Staféta zenekarnak volt két nagylemeze a nyolcvanas évek közepén-végén. Ezekből a dalokból megjelent néhány a Staféta első nagylemezén. Mi a lemezen nem szereplőket játszottuk egy csokorban. Voltak már akkor elképzeléseim, többször is nekifutottam a lemeznek, de hol idő, hol pénz nem volt rá.

Elkezdtem egzisztenciát építeni. Pesten dolgoztam nagyon sokat, és a pénz motivált, arany ékszerekkel foglalkoztam 15 évet. Aztán értek tragédiák. Az első gyermekem meghalt 2004-ben. Fél évig élt, nagyon beteg volt. Ő elment 2004-ben, mi már akkor elkezdtük a lemezt, de akkor nem tudtunk vele foglalkozni, később meg szétvetett a sors. Én leköltöztem Pécsre, Pista maradt Pesten. Az ő halála után jöttem ide Székelyföldre. Engem először életemben Beczássy Antal festőművész, zsögödi Nagy Imre személyes tanítványa hozott ide 2011. szeptember 11-én, azóta szerelmese vagyok Székelyföldnek a mai napig. Ez a Pista lemeze igazából. Csak nem ő énekli. Kivéve egy dalt, találtunk egy liliomfelvételt, levettük. Mi tetszik a gyermekműsorokban? A mélysége, olyan mélyre nyúlnak a szövegek az érzésekben. Engem is ugyanúgy elragadott, ahogy a gyermekeket. Próbáltam ezt megmenteni.

A pillangó

Van egy dal, A pillangó, amit gyermekeknek játszunk. Egy olyan mély dal, az elmúlásról szól. Az első gyermekemet, akit elveszítettem, pillangóval asszociáltam. Bárhová mentem, mindig megjelent körülöttem egy pillangó, s azt éreztem, ő van velem. Nem tudom, hogy miért van így, ez összekapcsolódott. Ez az utolsó dala is a lemezünknek. Persze vannak rajta extra számok is, és egy olyan, amelyet mi közösen vettünk fel Pistával. Az Égen-földön harmincéves, én is felvettem erre a lemezre.

Volt, amit mi ketten vettünk fel még Pesten, az teljesen duóban van, s rátettem még az eredeti harmincéves felvételt is. Ami még érdekessége az Égen-földön lemeznek, hogy amikor elkezdtünk dolgozni a stúdióban, teljesen véletlenül maradt egy olyan sáv, amelyen rajta van az ő gitározása. Erre dolgoztunk mi most rá. Tehát az egyik dalban Pataki István gitározik, megmaradt ez a hangfájl, s mondtam, legyen ez a lemezen. Aztán megtaláltam egy olyan felvételt, ahol egyedül énekli a refrén részt. S ezt a mostani stúdiókörülmények között levettük a videóról, a hanganyagot feljavítottuk, és az ő éneke került abba a dalba refrénként. Így az ő hangja is megszólal a lemezen. A víziló című dal közepe táján hallható, amikor azt énekli: Ha óriásira kinyitja a száját, kimutatja mindenkori báját, hibáját.

Lemezből zenekar

Azt kell tudni a dalokról, hogy egyet írtam én, Az éhes farkast, az összes többi Pataki István-szerzemény, mind a zenét, mind a szöveget ő jegyezte, kivéve a Három patkányt. Annak az az érdekessége, hogy még a hetvenes évek elején a ma már híres színész és színházigazgató Dörney Györggyel közösen írták a szöveget. Ez egy nagyon szellemes dal, érdemes meghallgatni. Mindenki utálja a patkányokat, amíg ezt meg nem hallja. A gyerekek utána azt mondják, hogy ez a „legkedvencebb”. A Medve dalt azért szeretik, mert azon szökdösnek, de ez a kedvencük. Ha a szöveget és a tartalmat nézzük, nagy csattanója van. Ez a lemez története meg az én sorsom is. Ahogy felvettem, jött tovább a gondolat, hogy valahogy be is kellene mutatni. Volt egy-két művész barátom, aki olyan hangszereken játszott, amiken én nem tudok. Kértem, segítsenek be. A lemezen különlegesebb hangszerek vannak, és jött az ötlet, hogy jó lenne azokat is bemutatni. Tehát a lemez kapcsán lett a zenekar. Előtte nem volt. Nagyon sokáig én finanszíroztam, stúdióban is vettem fel kb. fél évig. Aztán jött Vajna Csilla, és nagyon sokat segített, támogatott lélekben és később anyagilag is a Székely Polgári Egyesületen keresztül is, hogy ez megvalósulhasson. Összeállt a zenekar. Többen voltunk, de volt, aki külföldre költözött, mi öten maradtunk, és azóta is koncertezünk.

Miklós is Tekergő lesz

Kisgyörgy Miklós arról mesél, hogyan csatlakozott a Tekergő együtteshez:

– Tavaly valamikor beugrott egy hirdetés a közösségi portálon, hogy zenész kollégákat keres Tamás egy zenekarhoz. Szentgyörgyi vagyok, zenész, de sosem találkoztunk. Megismerkedtünk, kezdtünk próbálgatni, zenélgetni, még kerültek kollégák, de az a zenekar valamiért abbamaradt, és akkor kérdezte, hogy volna-e kedvem részt venni ebben a gyermeklemezben. Ez nekem is tetszett, annyira új dolog. Egész életemet a zene végigkísérte. Gyermekkoromtól nagybőgőt tanultam, klasszikus zenét, népzenét. Zenészként bejártam az országot, Magyarországon is voltam mint nagybőgős, de párhuzamosan gitározni is szerettem. Itt akkor már adódik, hogy volt rockzenekarom, a Szekler, nemzeti rockot játszottunk, feldolgoztuk a székely mondákat. Utána volt rock and roll zenekarom, vendéglátóiparban is megfordultam, volt olyan, hogy zenéből éltem, vendéglőben zenéltem, a feleségemet zenéléskor ismertem meg. Minden kapcsolódik a zenéhez az életemben. A párommal együtt dolgozunk, képkeretezéssel foglalkozunk, van a műhelyünk, ami szintén azért jött össze, hogy tudjak zenélni. Olyan munkahelyem volt, hogy nagyon elfoglalt voltam – zenéltem vendéglőben, esküvőkben is –, szabad időm semmi nem maradt. Ki kellett találni egy olyan szabadabb munkahelyet, hogy a kettő együtt működjön. Megismerkedtem a feleségemmel, neki is tetszett a képkeretezés. Sok-sok éve már együtt vagyunk, együtt dolgozunk, támogat a zenében, mindig ott volt mellettem, ahol kellett. Most is elég sok időt elvesz a zene, a próbák, hétvégeken, amikor lehetnék a családdal, akkor megy mindenki zenélni. Áldozatokkal jár, de nagyon megéri. A gyerekeknek való zenélés teljesen új dolog volt az életemben. Minden műfajt kipróbáltam nagyjából, de ez annyira más, érdekes világ. Jött már olyan visszajelzés, hogy jó úton járunk. Nem is olyan rég, amikor Borosnyón első szóra 150 gyermek szökött, táncolt, énekelt, tapsolt, akkor Tamással összenéztünk. Lestem, hogy ő sír-e, mert én mindjárt igen. Itt volt egy olyan fordulópont, amikor visszaigazolódott, hogy jó helyen járunk, jó felé megyünk, van értelme. A gyermekeknek tetszett, tapsoltak velünk, bekapcsolódtak, feljöttek a színpadra dobolni. Ahova hívnak, oda megyünk. A legelső fellépésünkkor egy ismerős vett egy lemezt, lassan már fél éve. Van egy kétéves és egy hároméves kislánya, kívülről fújják: „Hosszú hajú ősz apóka, ha eljő, megfújja a harsonát, égen-földön hat a varázs / Messze-messze, délre szállnak, költözik a sok madár, égen-földön forog a tánc.” S ha kirándulásról van szó, a kocsiban szól a mi lemezünk. Ezek nagyon szép visszajelzések.

A Tekergő kisegyüttest további tervek foglalkoztatják: már meghívták a novemberi Csíki Játékszínre, adventben a karácsonyra fókuszálnak a sepsiszentgyörgyi Vártemplomban, készül az új videóklip és a 2023-as gyermeknapra a második nagylemez.