Négy feldíszített lovas szekéren ülve, élő zenei kísérettel vonultunk fel a falu utcáin a kisbaconi Komporály Béla és a nagybaconi Kusztos Pál zenészek jóvoltából. Napjainkban reneszánszát éli a népviselet használata, egyesületünk pedig a megyei tanácsnál elnyert pályázat eredményeképpen három gyermekméretű székely ruhával gyarapodott. A felvonulás alatt a falu népesebb utcáin szüreti játékokat mutattunk be, a közönség tapssal és a beöltözött cigánynénk kosarába tett adományokkal jutalmazta műsorunkat. Ezúton is köszönjük, hogy támogatták egyesületünk gyermekprogramjait.

A felvonulás után az iskola udvarán a szülők által előkészített terülj-terülj, asztalkám várta a már elfáradt csapatot. Ezúton is köszönjük szépen a szülők lelkesedését, támogatását, együttműködését.

Egyesületünk tagjai a következő gondolatokat fogalmazták meg a szüreti felvonulás után:

– Hiszem, hogy mindenkinek kell egy közösség, ahová tartozhat, amiből erőt meríthet, amelynek identitás-formáló ereje van. A fizikai közösségi élmény az, ami bennünket igazán összekovácsolhat. Kisbaconiként jó érzés ilyen közösséghez tartozni, értük, velük, együtt dolgozni, az élményeket megélni, a hagyományainkat tovább éltetni. Korniss Péter szavaival: „Közösség az, ahol az egyik ember átöleli a másikat.” (Kolcza Judit tanítónő, a Meskete Egyesület elnöke)

– Szívmelengető érzés volt számomra, amikor reggel az anyukák jókedvvel, lelkesen jöttek az iskolába, hogy közösen elkészítsék a szendvicset és pánkót a felvonulás utáni lakomához; amikor délben a népviseletbe öltözött családok érkeztek gyerekeik kezét fogva, mosolyogva; amikor a falu népe, a büszke nagyszülők kiálltak a kapuba és tapssal jutalmazták a táncunkat; amikor a Kisbaconból elszármazott kisgyerekes családok hazajöttek erre az alkalomra, hogy újraélhessék és gyerekeiknek átadják ezt az ünnepi érzést. (Veres Ildikó óvodapedagógus)

– Azt gondolom, hogy őszi hagyományaink egyik ékköve a szüreti felvonulás. Ilyenkor jó kicsit kiszakadni a mindennapokból és megélni minden pillanatát. Amikor elődeink székely ruhájába, csizmájába bújhatunk bele, olyan, mintha mi is visszarepülnénk az időben. A hagyományos ruházat, ételek, italok, szüreti nóták és a lovas szekerekkel való felvonulás a faluban igazi közösségformáló esemény. Sebő Ferenc örök érvényű gondolatait idézve: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!” (Baló-Lakatos Andrea magyartanár)

– 2022-ben Kisbacon népe több ízben is éltette a szüreti felvonulás hagyományát. Elsőként a házasemberek szüreti báljára került sor, amelynek során az idősebb és fiatalabb nemzedékek láthatták leszármazottjaik és felmenőik példamutató magatartását, olykor-olykor talán megjegyezve, hogy „mi is ilyenek voltunk” vagy hogy „nemsokára mi is a házasok szekerén ülünk”. Ezt követően a fiatalok szüreti felvonulása következett, amelyet szintén hálatelt szívvel követtek végig a különböző generációk, hiszen büszkén tekintettek leszármazottjaikra és rokonaikra, akik belépve a megfelelő életkorba, követték a felmenőik példáját és éltették a hagyományokat. A szüreti felvonulások sorát a pedagógusok, szülők, óvodások és kisiskolások zárták. Ez az esemény lehetőséget teremtett a legapróbb hagyománykövetőknek arra, hogy megmutassák, mit tanultak a nagyszüleik, szüleik, testvéreik és rokonaik példamutatásából. A válasz egyértelmű volt: a gyerekek már otthonosan mozogtak a csőszleányok és csőszök szerepeiben. A hagyományéltetés kapcsán is kiemelkedően fontosnak tartom Nagy László gondolatát, amely nemcsak a pedagógusokra vonatkozik, hanem minden felnőttre: „Sok tiszta szempár nézi lépted, legyen hát utad egyenes. Sok ifjú fogadja szódat, legyen hát szavad arra érdemes! Vezesd őket, utat ne tévessz, s magadhoz mindig hű maradj, mert élen állsz és messze látszol, sose feledd: példa vagy!” Úgy gondolom, Kisbacon népe idén méltóképpen állt az élre. (Benedek-Huszár Eszter tanítónő)

Találkozunk jövőre!

A Meskete Egyesület csapata