Mint városunk egyik legidősebb polgára állítom, hogy ez az iskola csodákat művel. Jóleső érzés számomra belépni a felújított épületbe, hiszen annak idején, a háború után itt működött a 3. számú Általános Iskola, amelyet 1952-ben Szemerjára költöztettek, és beolvasztottak a 4. számú Általános Iskolába. Az épület rövid ideig a Népi Alkotások Házának is otthont adott, ahol közismert személyiségek igazgatóskodtak, mint Kónya Ádám, László Attila és mások. A megyésítés óta a Művészeti Népiskola otthona, ahol Lakatos Béla, az egyik alapító még ma is dolgozik. Két helyiség is viseli Kónya Ádám keze nyomát festett kazettás mennyezetével, amelyet a felújítás után is megtartottak.

Az idők folyamán az épület állaga eléggé leromlott, udvara elhanyagolt képet nyújtott, közepén egy ormótlan garázzsal.

Az örökmozgó Szilágyi Zsolt utánajárásának köszönhetően, aki pár éve az igazgató tisztét is betölti, a megyei tanács felmérte az intézet jelentőségét városunk kulturális életének fellendítésében, és tetemes pénzösszegeket utalt ki, amiből sikerült újjávarázsolni az egész épületet.

Szilágyi Zsoltot nem kell bemutatnom a szentgyörgyieknek, hiszen alighogy városunkba került, már lépett is a zenekultúra érdekében — zenei napokat szervezett, lehozta a kolozsvári operát. Az általa létrehozott Vox Humana kamarakórus már egész Európában ismert. Az utóbbi években minden erejét és figyelmét a Művészeti Népiskolára összpontosítja. Ha a 80-as években 200, majd később 300 tanulóval dolgoztak, idén már 750 tanulót oktat 50 tanár. Kihelyezett osztályaikban Rétyen, Uzonban, Barátoson, Zágonban, Vargyason, Baróton, Kovásznán, Kézdivásárhelyen, Nagyajtán, Bodzafordulón, Bükszádon, Szentléleken nemcsak zenét és éneket oktatnak, hanem rajzot, festészetet, népi bútorfestést, táncot, mazsorettcsoportot készítenek fel a fúvószenekarok mellett.

Felbecsülhetetlen az az érték, amit kultúrában nyújtanak. Rohanó, tévé- és komputernéző, a mindennapok szürke robotjába beleragadt társadalmunk nem eléggé nyitott a kultúra, a művészetek iránt. Gyerekeink egyre kevesebbet olvasnak, pedig a nyomtatott betűt nem pótolja semmiféle képernyő, a művelt, klasszikus zenét, melódiát fölváltotta a dübörgés, a rángatózás. Hol vannak a szelíd, testet-lelket nyugtató szalontáncok, a széles keringők? El tudnak-e álldogálni fiataljaink egy festmény előtt úgy, hogy át is vegyék annak üzenetét? Egyáltalán tudják-e, ki volt Beethoven, Mozart, Bartók, Kodály?

Nos, ezt az űrt, ezt a hiátust próbálja kitölteni a Művészeti Népiskola lelkes tanári gárdája. A vasárnapi hangversenyen csak kis részét láthattuk az itt folyó lelkiismeretes munkának. Számos hasonló előadásuk lesz még az elkövetkezőkben, amihez további sikereket kívánunk.

Botos Ferenc ny. tanár