Kikosarazásom a Billa Negrában történt — és történik meg mindig, amikor oda merészkedek bevásárolni — azáltal, hogy nem kapok kosarat, nem jut nekem közönséges, vörös színű műanyag bevásárlókosár.
De nemcsak engem kosaraznak így ki, hanem mindenkit, legyen az akár potenciális női vagy férfi vásárló, aki nem szeret nikkel nyúlketreceket tologatni a polcok között, vagy még/már nem annyira gyerek, hogy PVC gépjárműre pattanjon, és úgy ralizzon a — fekvőrendőrt még nem alkalmazott! — nagyáruház mirelitcsirkéi között.
Tudom én azt jól, hogy a kis, könnyű, szerény, olcsó bevásárlókosár már nem lehet státusszimbólum, csakis az öblös, drága, nikkelezett, kerekeken guruló ,,ketrecek", amelyek nagy teherbírásúak, és a mennyezetig lehet pakolni őket az élelmiszerjegyek kiosztása után vagy különösen most, ünnepek előtt.
Bezzeg a kezdet kezdetekor, jó pár évvel ezelőtt, az áruház ünnepélyes megnyitásakor még gondoltak ránk, kispénzűekre is, s az előcsarnokban bőven volt a mára már hiánycikké vált kis kosárkából, amelyekbe ,,kényelmesen" belefért az egyhavi nyugdíjból vásárolható élelmiszer. De akkor is, ha teszem azt, csupán egy zacskó savanyú tejjel töltöttük ki a kosárka űrtartalmát, mégsem látszott akkora űrnek, ürességnek, amikor a modern pénztárgépek valamelyike elé érkeztünk, mint ha egy konténerrel gurulunk oda, benne egyetlen zacskóval…
Többször is érdeklődtem, hogy hová lettek a kis kosarak, s azt a választ kaptam — kapaszkodjanak meg! —: ellopták őket!
Hát én már életem során sok hobbis, gyűjtögető, kleptomániás áruházi szarkáról hallottam, olvastam, sőt, ismertem is jó párat közülük — egytől egyig valamennyire értékes tárgyakat emeltek el, gyűjtöttek —, de ilyen állatot, akarom mondani: szenvedélybeteget, aki közönséges kosarakat lop a gyűjteményébe, még nem láttam!
Vajon tényleg kívülről jönnek be az áruházba ezek a megszállottak, és se szó, se beszéd, ,,gyere velem, kosárka, ha nem, viszlek" alapon a modern megfigyelőkamerák piros, éber, kialvatlan szeme láttára — és az ajtónállók pislogása mellett — hónuk alá kapják a kosárkákat, és eltűnnek velük városunk nagy dzsungelében?!
Nem inkább arról van szó, hogy ,,végelgyengülésben" lassan kimúltak, összetöredeztek, és lebonthatatlanságuk ellenére a szemétdombra kerültek? Az áruháznak pedig ,,nem volt pénze", vagy nem érte meg felújítani az állományt?
Az az érzésem, hogy bennünket, kispénzűeket, kisvásárlókat nem a tolvajok kosaraznak ki, hanem belülről, megfontoltan, tervezetten, hogy több tér jusson a nagyoknak, akik ,,ketrecet" érdemelnek.
