A sepsiszentgyörgyi Dima Kozmin élete sosem volt egyszerű, de ez mégsem állította meg abban, hogy táncosként világbajnokságra jusson ki és szép eredményt érjen el. Küzdelmével példát szeretne mutatni a kisebbségi sorsban élőknek, főként a roma gyermekeknek, motiválni őket.
Kozmin szembetűnő jelenség. Fekete-csíkos vörös haját nehéz nem észrevenni. Arcát legtöbbször mosoly világítja meg, mely ott csillog szemében is. A sors rengeteg megpróbáltatásnak tette ki, viszont ezektől csak erősebbé vált. „Nagyon szegény családból származom. Apám agresszív volt, kemény alkoholista.” Hozzátartozói nem támogatták, így önerőből teremtette meg mindazt, amivel ma rendelkezik. „Szülői értekezletekre is én jártam. Kérdezték, hogy Kozmi, és a szüleid? Nyeltem egyet, és mentem tovább a szülők között.”
Kozmin 17 évesen elköltözött otthonról, azóta nem tartja a kapcsolatot szüleivel. „Úgy gondoltam, hogy kezembe veszem az életem, és felépítem nélkülük.” Az iskolában rasszizmussal szembesült, mindenhonnan kitaszították. „A tanáraim és osztálytársaim szidtak, aláztak, vertek, mert „büdös cigány” vagyok. Gyerekként nem volt könnyű feldolgozni ezt. Nem értettem, hogy miért pont velem történik” – meséli.
A fiatalember büszkén vállalja a gyökereit. „Hangsúlyoznám, hogy roma származású vagyok, roma nemzetiségű. „Cigány vagyok, de nem a cigányok közt nőttem fel, majd táncolni kezdtem, azelőtt is sokat sportoltam, eltávolodtam a többi romától.”
A gyűlölet és az elutasítás életének folyamatos kísérői voltak. „Úgysem lesz belőled semmi” – mondogatták neki, ezzel is csak erősítve a kitörési vágyát. A tánc azonban 11 évvel ezelőtt elhozta számára a megváltást. „Amikor a színpadra léptem, láttam, hogy az emberek végre értékelik azt, ki vagyok. Végre elfogadottnak éreztem magam.”
A táncos mai napig szembesül néha elutasítással. „Egy kisebbségi tanácskozásra mentem az egyik iskolába. Egy tanár a bejáratnál megkérdezte, mit értek azalatt, hogy kisebbség. Mondtam, hogy nekem az a hátrányom, hogy roma vagyok. Erre kiabálni kezdett, hogy tűnés kifelé.”
Mindennek ellenére Kozmin nyitott, kedves személyiség maradt. „Soha nem tudtam megharagudni az emberekre. Szeretem őket, mert mindenkinek szüksége van másokra.” Kozmin jól tudja, mennyire fontos egy gyerek számára a példakép. „Gyerekkoromban nem volt senki, akire felnézhettem. Akire azt mondhattam, hogy én olyan szeretnék lenni, mint ő. Ezért már gyerekként eldöntöttem, hogy én leszek a következő generáció pozitív példaképe. Minden erőmből űzöm ezt az álmomat” – mondja.
A 25 éves fiatalember jelenleg táncot oktat a hátrányos helyzetű gyerekeknek, besegít a Diakónia Keresztyén Alapítványnak, részt vesz a Vöröskereszt projektjeiben. „Olyan gyerekek járnak hozzám, akiknél nincs otthon se vezetékes víz, se áram, mégis jönnek, és olyan csillogó szemmel táncolnak, hogy az valami leírhatatlan.”
Kozmin azt is megtapasztalta, mennyire fontos a szeretet és a támogatás, különösen, ha hátrányos helyzetű gyerek vagy. „Egy olyan táncoktatóm volt, Molnár Enikő, aki szárnya alá vett. Felkarolt és ellátott mindenféle élettanáccsal, nagyon sokat köszönhetek neki” – meséli. „Gyerekkoromban igazából féltem felvállalni azt, hogy cigány vagyok” – mondja Kozmin, és szerinte a rasszizmus egyik oka az lehet, hogy a kisebbségek félnek felvállalni származásukat. „Az emberek tudták, hogy ez az egyik legnagyobb félelmem, és ezzel visszaéltek. Aztán rájöttem, hogy ha valamit felvállalsz, a körülötted lévők azt elfogadják. Oké, hát cigány vagyok. És akkor mi van?”
Dima Kozmin motivációs előadó szeretne lenni, és magabiztosan követi az álmát. Szeptemberben részt vett egy kerekasztal-beszélgetésen a sepsiszentgyörgyi Tabakó fesztiválon a Mathias Corvinus Collegium meghívására.
Mint mondja, „Mindig is az a fajta voltam, aki keményen megdolgozik mindenért. Az átlagembernél háromszor jobban, mert cigány vagyok. Volt, hogy hetekig nem volt mit ennem, de ez sem állított meg. Mindenképp pozitív példát szeretnék mutatni ezzel a felnövő generációnak. Hogy nekik is menni fog.”
Kopilova Viktória
A szerző az MCC Média Iskolájának hallgatója. A cikk az MCC Média Iskolájának a Háromszék napilappal partnerségben zajló sepsiszentgyörgyi kihelyezett kurzusán készült.