Aztán olvastam egy ENSZ-hivatalnok visszaemlékezését az ötmilliárdodik földlakó megszületéséről: „A statisztikai dátum (az ötmilliárdodik megszületésére) a számítások szerint július 11-re esett, így úgy döntöttünk, hogy az ezen a napon született egyik gyerek lesz az, akit a világ ötmilliárdodik emberének kiáltunk ki”. De ha ez így, kinevezéses alapon történik, akkor akár egy Sepsiszentgyörgyön november közepén megszületett csecsemőre is rá lehetett volna fogni, hogy ő a nyolcmilliárdodik. 

Különben csodálkozom, hogy a feministák nem háborognak azon, hogy miért nem egy kislányt neveztek meg nyolcmilliárdodiknak. De hát ez van, és november 15-től immáron nyolcmilliárd halálraítélt szaladgál a Földön, mert (egyelőre?) aki megszületik, az előbb-utóbb jobb létre is szenderül. 

A várható élettartam is állandóan növekszik, ennek is következménye az, hogy ilyen sokan élnek a Földön. Aztán, ha netán feltalálják az örök élet elixírjét, akkor nem tudni, mi fog történni.

Az különben érdekes, hogy a század végére „csak” 10,4 milliárd földlakost prognosztizálnak. Ennél a jóslatnál még biztosan nem vették figyelembe az ukrajnai háború esetleges kiszélesedésének és egy harmadik világháború kitörésének lehetőségét, ami aztán jól visszanyesné a kiugróan magas emberlétszámot. (Ha utána egyáltalán még maradna élő ember.)

Az egymilliárdos küszöböt a visszamenőleges számítások szerint 1804-ben ugrotta meg az emberiség, aminek eléréséhez hatszázezer esztendő kellett. 1804-től 123 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megduplázódjon sárgolyónk lakóinak a száma. Azután már gyorsan ment a dolog, és itt állunk a Földön nyolcmilliárdan, ideiglenesen és idegesen. Jövőre az 1,4 milliárdos India megelőzi Kínát is a lakosság számát tekintve. Olvasom, hogy a Földön talán még egy ilyen sikeresen szaporodó faj nincs, mint az ember, csak esetleg a csótányok, a patkányok, a pókok…

Európa és Észak-Amerika ilyen szempontból rosszul áll, mert ha nem pótolnák bevándorlókkal a népességet, akkor csökkenne lakosaiknak a száma. Ezek az amerikaiak és európaiak kényelmesek. Lusták gyereket nevelni, és úgy látszik, hogy csak gyártási technológiájukat szeretik.

De bizony vannak, akik aggódnak azért, mert a túlnépesedés miatt még fokozottabban kizsákmányoljuk a Föld erőforrásait, nő a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztása, fokozódik az erdőirtás, nő a károsanyag-kibocsátás. Erősödik az urbanizáció, pusztul a talaj, romlik a víz, a termőföld és a levegő minősége. A létért való harcban nő a konfliktusok esélye stb. Az idén július 28-ára esett az a nap, amikorra elfogyasztottuk a bolygó elvileg egy évre biztonságosan rendelkezésre álló megújuló erőforrásait. Ez a dátum a globális túlfogyasztás napja, és azóta úgy élünk, mintha 1,7 Föld állna rendelkezésünkre.

Szerencsére az űrkutatás már odáig fejlődött, ha az emberiség annyira elszaporodik, hogy a földlakók már nem férnek el a Földön, akár a Holdra is költözhetnek. De lehetnek olyanok, akiknek azt mondják, mars a Marsra.

A népesség létszámát csökkenthetik új, eddig ismeretlen betegségek, mint amilyen az AIDS volt, vagy a COVID-19. Az ezek elleni ellenszerek megtalálása elég sok időt vett igénybe, ami némileg csökkentette a népesség számának növekedését. 

Thomas Robert Malthusnak 1803-ban jelent meg híres esszéje, amiben rámutatott a túlnépesedés veszélyeire. Ő még azt állította, hogy a háborúk viszonylag kisebb emberveszteséget okoznak, mint az ős- és ókorban. Nem látta előre a modern hadviselés okozta óriási emberveszteséget. De a globális energiahiányt sem képzelte el, csak az élelmiszerhiányt vizionálta, és azt sem a háborúk miatt, hanem a lakosság számának növekedése okán.

Mindezeket az emberiség most saját belén, bőrén és pénztárcáján érzi.