Három napja áll a bál a bukaresti sajtóban a nagy leleplezés okán: Orbán Viktor magyar miniszterelnök ismét kimutatta foga fehérjét, bizonyította Putyintól eltanult revizionizmusát, mert olyan fényképet jelentetett meg közösségi oldalán, melyen az általa viselt sálon Nagy-Magyarország térképe látható. Kiderült persze, hogy a fotó a magyar válogatott mérkőzése után készült, ahol a miniszterelnök egy másik szurkoló sáljával a nyakában köszöntötte országa győztes csapatát és annak egyik kiváló focistáját. Csakhogy a hőbörgők szerint a körülmények mit sem számítanak, és hosszasan sorjázzák Orbán már jól ismert „vétkeit”. És – ahogy ez lenni szokott – a Románia területi épsége miatt aggódó sajtó szólamait rögtön átvették a politikusok is, a külügy hétfő esti közleményében „határozottan helytelenítette” a magyar kormányfő gesztusát. Leszögezik: „minden revizionista megnyilvánulás elfogadhatatlan, ellentétes a jelenlegi valósággal és szembemegy a Románia és Magyarország által a román–magyar jószomszédi viszonyt szentesítő, 1996-ban Temesváron aláírt szerződésben, valamint a két ország közötti stratégiai partnerségről szóló megállapodásban vállalt kötelezettségekkel.” Akkora felfordulás támadt, mintha magyar csapatok sorakoztak volna fel Románia határán, vagy már el is indultak volna visszahódítani Erdélyt (Románia egy részét, ahogy több hozzászóló is fontosnak tartotta hangsúlyozni). Nevetséges lenne, ha nem volna oly siralmas.

Az igazságérzetükben és hazaszeretetükben oly nagyon megsértett román megmondóemberek, politikusok, akik egymást túllicitálva ítélték el a magyar miniszterelnök sálját, többnyire meg sem említették, hogy országuk területén él egy nagyszámú magyar kisebbség, amely joggal lehet elégedetlen, amikor ilyesfajta nevetséges vádaskodások kereszttüzébe kerül. Hisz mintegy vezényszóra kedden Karácsonkőn a sajtó arról faggatta Novák Eduárd sportminisztert, hogy mi a véleménye a sporteseményeken énekelt székely himnuszról, de eszükbe se jutott felvetni, miként lehetne megakadályozni a stadionokat egyre jobban eluraló magyarellenes gyűlöletbeszédet. Előbbi felháborító, utóbbi semmiség, szóra sem érdemes a nagy román véleményformálók szerint. Miként nagy valószínűséggel azt sem találják majd elítélendőnek, hogy december elsején mit keres a magyarellenességéről elhíresült Calea Neamului Egyesület Kézdivásárhelyen, miért ott akar ünnepelni, ahol alig néhány román él? Ez a fajta provokáció elfogadható, sőt, dicséretre méltó, a magyargyűlölők zászlóján díszelgő Nagy-Románia-térkép – bár határait három szomszédos ország, köztük Ukrajna területére rajzolták rá – pusztán a hazafiasság bizonyítéka.

Nem meglepő ez a kettős mérce a román politikai és közéletben. Újra és újra visszatér, és bizonyítja, az itt élő magyarságot másodrangú, megtűrt állampolgároknak tekintik csupán. Az ismételten mesterségesen felkorbácsolt indulatok hevessége igazolja, legszívesebben szabadulnának tőlünk, eltakarítanának szülőföldünkről. Minél előbb, annál jobb, hogy látszólagos biztonságérzetüket még a magyar miniszterelnök szurkolói sálja se veszélyeztethesse.